Csütörtök, 2017-08-24, 06:52
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [101]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [280]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [2]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [9]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Kép Valentinnek
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ KATALÓGUS
  • FÉNYÁTERESZTŐ FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU WEBÁRUHÁZ
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP »

    Olvasnivaló irodalom


    1 2 3 ... 20 21 »
    Egy obscure bíróság betiltotta minden lepke repülését, mert veszélyeztették a közrendet.
    Tagjai töménytelen vegyi anyagot rendeltek dán és lerohadt skót cégektől, melyeket azonnal bevetettek.
    Isten szomorú volt. Mert mint egy hülye esztéta, szerette a lepkéket.
    Látta, hogy a végtelen földek síkját holt lepkék teste borítja, és már nincs szép légtánc a tavaszi égben.
    Ezért telefonált. Fenyegetett, hogy öngyilkos lesz és akkor a Föld alámerül a lágy ón óceánba és minden e fémbe fagy.
    Nem kapott választ. A fülhallgatójában talán bálnák ultrahang énekét hallhatta. Vissza bújt ketrecébe, ahol egy csokor fekete tulipán sötétlett.
    Kábultan elaludt.
    Amikor rettenetes módon felébredt, szidta az éveket, melyeket még milliárd évekkel sem lehetet mérni.
    Ki kecmergett a búvóhelyéról és vadul lefetyelni kezdte a láp sáros vizét. Eloltotta szomját. Aztán önkéntelenül aprókat böfögött.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 25 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: Tegnap | Hozzászólások (0)

    Sírva röpülnek a madarak,
    Egyetlen könnycseppjük hét tonna,
    Az égben nagy kavarodás van : keselyűket végeznek ki felvilágosult filozófusok,
    A Nap akár egy inga billeg ide és oda,
    Összezavarja az eget, mely egyre sötétedik,
    Beáll a Nulla-pont, mikor a Vénusz gyémántja az egyedül ragyogó,
    Aztán lustán némely csillag kibontakozik a táj fényszennyezettségéből,
    Látom az Orion-konstellációt,
    És fenn a zeniten a Cassiopeia dupla v jelét,
    Érzem, hogy a Csoda része vagyok,
    Akit számon tartanak hűséges szeretete miatt az Univerzum iránt,
    Tudom, hogy Egyiptom kilenc istensége felügyel,
    És ők fognak bemutatni Ozirisz milliárd éves bírósága előtt,
    Én jó voltam,
    Nyílt utam van Amentibe, a zsíros fekete földekhez,
    Ahol együtt szánthatok Thot-al és Ptah-al,
    Az emberbogarak hatalmas isteneivel,
    Megkapom Ré kegyelmét is, ki keletről kelve áthajózza az égboltot,
    Ki küzd a sötétség ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 61 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-22 | Hozzászólások (0)

    Nem szó rájuk, hogy : angyal. Nem botlok beteg képzelgésekbe.
    Titokzatos hullámok gerincén lebegtek ki a fövenyre, mely nem az óceáné,
    Úgy kell hívnunk : Létezés.

    Ma itt voltak a kicsik, jövevények, érkeztük tisztává tette lelkemet.
    Még épphogy gyakorolják csak a Földet, a mozgást, az első szavakat :
    A hajdan elhangzott Ige finom töredékeit.

    Lorian és Isaure bebarangolták a szűk teret, melyet magányom falai zárnak le.
    Színes játékokkal bűvölték mindenre kíváncsi értelmüket,
    Lorian hirtelen lovag lett, templier, majd kalózhajó ura, messze a képzelt, széles vizeken.

    Isaure Barbarát mászta állandóan, az Anyát, akiből árad a hiten túli vonzó erő.
    Le-fel csúszott róla, majd gyorsan elsietett hatalmas, üres dobozt cipelni.
    Végül Julien karjaiban kötött ki, hogy apjával is puszilkodjon.

    Nekem nem a Tan erejére, hanem gyöngédségére lenne szükségem.
    Bizonyosságra az Örvény felé sod ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 94 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-21 | Hozzászólások (0)

    Volt 87 takarító, ebből négy egyetemi tanár, hat tábornok, két
    balettos, a többi meg össze-vissza strici és kurva. Egy politikus is
    ott ténfergett, aki mindenkiből liberálist akart faragni.

    Összegyűltek egy rokokó termálfürdőben, abban áztak és tanácskoztak.
    Feltápászkodtak és -félve a későbbi büntetéstől-, nekiláttak takarí-
    tani. Hogy ez milyen feladat volt, ahhoz ezt az adatot csatolom :
    végtelen milliárd négyzetkilóméter... Tehát volt munka. 27 év múlva
    a takarítók zöme megőrült. Védekezésképpen szaporodtak, és gyere-
    keiket is betanították takarítani. Folyt az alázatos munka, de nem
    volt alternatívája. Ekkor Egon Graf azt javasolta, hogy legyenek mind-
    annyian öngyilkosok. Ezt egy nagyon jó beszédben indokolta. Az em-
    berek elgondolkodtak és nem láttak ők sem más kilátást. (azt nem
    tudták, hogy a Mennyben való öngyilkosság, csak vágy, illúzió, az
    öröklét figyelembe nem vétele). Bemente ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 104 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-20 | Hozzászólások (0)

    Ha egy hangyára lelsz, több irányból dönthetsz. Orvosi szikével három darabra vágod és
    figyeled az egyes részek viselkedését. Forró cukrot öntesz rá és elmezed hatását. Elkezdesz
    rajta tapodni, hogy fizikai igénybevételét megértsd. Aztán a nagyító lencse fókuszába veszed,
    amelynek hőjét a Nap működése eredményezi.

    Tapasztalatod nem lesz túl fontos. A halál egy-egy ábráját látod, amelyet a hangya szenved
    el. Nem érdemes nagy ívű dolgozatot írnod róla. Pusztulása épp oly evidens, mint a kőszívű
    apácáké.

    (2014. december 11.)
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 123 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-19 | Hozzászólások (0)

    Mint Próteusz : változom.
    Tegnap még egy svájci trolin voltam utas,
    És most Laganasz fövenye kényeztet, s görög ételek, borok,
    Meg a látvány, ahogy a tenger szerepel :
    Nyugodt, lágy selyem, aztán másnap őrjöngő hullám-tódulat,
    Melyet a keleti szél táplál, hogy belemarjon Zakynthos szigetébe.

    Látni mindezt, meghívás a Teremtés születéséhez,
    Amikor Ókeanosz tombolt, s megszült mindent és mindeneket,
    Majd a víz és a föld világát összekötötte...
    (Zeusz Xéniosz ott állt mellette és roppant, nagy vállát átölelte)

    (2015. október 15.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 158 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-18 | Hozzászólások (0)

    Remélem, megérem

    Alig várom az
    idősb kor szépségeit.
    - Hogy mondod?! - Hosszú!

     

    Csalóka lét

    Ringatózni még
    valónak tűnt reményen,
    délibáb etűd.


    Adj!

    Hála nem övez,
    ha írsz, megéri mégis.
    Malaszt, ki érti.

     

    Fövök

    Rőt a lé, rotyog.
    Erembe fűt a tánca.
    Földi-Menny nedű.

     

    Derült égből

    Fogam romokban,
    feje ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 159 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-08-18 | Hozzászólások (0)

    Már nem tudnék meghalni senkiért,
    Szeretteim magukat számolták fel és tűntek el térben és időben,
    Még felelős vagyok magam roncsaiért,
    Kóbor hitekért, melyeket egykor vallottam,
    De az emberalja lapos homokpadjain minden megállt, s elvesztette erejét ...

    Nincs miben hinni és a kérés dögletes alázat volna,
    Nem vállalom, hogy ember voltam-vagyok,
    Egy varázslat szörnyű produktuma,
    Ki csak tévelyeghet,
    Nem lelheti helyét az életeket örökké kioltó sivatagban ...

    (2017. augusztus 17.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 161 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-17 | Hozzászólások (0)

    Ünnepeld Eger dombjait, melyek ösvényein kitárulkoznak az orgonák,
    A szent május hava, mikor Kristófnak sárkányt eregettünk,
    Testvéremmel Jocóval, aki brutálisan végzett önmagával, kegyetlenül,
    Méreggel, majd az izomműtétek után kivetette magát a dorogi kórház emeletén,
    Négy hónapig agonizált, ki tökéletesen kezelte a rézlapot,
    És metszetei a kifejezés csodájává váltak,
    De a kor, ez a héber kobra halálosan belemart és lehetetlenné tette őt,
    Nem tudott megalkudni,
    Kábultan a szocializmus és a halálfej kapitalizmus között,
    Magát akarta, de ez lehetetlenné lett ...
    Az alkohol maradt, mint kijárat a világból,
    De Jocónak ez is túl szűknek bizonyult, lebontotta saját családi védelmét,
    Végül elveszett a szeszben, amiből Trianon után egyenesen következik az önkivégzés...

    Emlékszem boldog pillanatainkra az egri főiskola hófehér barokk folyosóira,
    Ahol Seres János professzorunk kiállította leg ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 213 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-15 | Hozzászólások (0)

    Mintha egy hatalmas állat üvöltése-torokzengése lenne az agóniában. Minden sír. Az egész
    világegyetem könyörög és fuldoklik és hangzatai isten rejtekhelye felé tapogatódznak, hívnak,
    könyörögnek, vallják eredendő ártatlanságukat. Majd a zene lemondás lesz, beletörődés, egy
    hülye befejezni képtelen zokogása : nem harmónia, hanem a megítélt szív lüktetése, ami
    valami ragasztóban történik ... Itt a székesegyház vérpaddá változik és könyörtelen ürességgel
    tátong. Aztán az egészet felissza a némaság...

    (Marin-Epagnier, 2014. június 24.)
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 215 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-15 | Hozzászólások (0)

    Imitt-amott,
    Hegyek, legyek,
    Mekegek a sírom megett !

    Kék nyelvem már hideg, merev,
    De fejemben kecske remeg !

    Imitt-amott,
    Torzó, orzó,
    Jaj, hiányzik a porszívó !

    Kék a fejem, recseg-ropog,
    De a kurva élet csakis kopog !

    Imitt-amott,
    Bor van, jól van,
    Csontváz röhög a komódban !

    Hiszek Krisztus erkélyében,
    Velem omlik a titkos mélybe !

    Imitt-amott,
    Búsonghatok,
    S végre frászt kapnak az angyalok !

    (2009. február 28.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 216 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-13 | Hozzászólások (0)

    Apát nem vittem el a tengerhez. A bolgár tengerhez, 1976-ban. Nem lehetett elvinni, mivel
    akkor bennem teljes kényelmével élt a Szörny, amely saját utamra parancsolt. Pénz lett volna
    elég, mert egy illusztrációért 4000 forintot kaptam. De ott volt Anya tehetetlen teste, amit
    Apának folytonosan ápolnia kellett, hogy végül 1986-ban lemészárolja a rák. Most már elvinném
    Apát Ahtopolba, lehurcolnám holttestét a sziklákon, le a Virágöbölig. Oda támasztanám a
    gránithoz, hogy halott arcát végig simogassa a délutáni meleg, tengeri szél. Megmutatnám
    neki a vörös teliholdat a víztükör felett, ezt a kialvó fáklyát, amely alábukik a horizonton,
    eltűnik a török határ felé. És adnák enni is a halottnak. Gyümölcsöt és a friss, fehér, lágy
    kenyeret, amelyért sorban kellett állni, hiszen a Teremtés valója : nyomor. Aztán bevonszolnám
    Apa hulláját a hullámok robbanó, fehér taréjáig, a tajtékig, addig a rejtélyes pontig, melynek
    érinté ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 221 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-12 | Hozzászólások (0)

    Keresem örök arcomat. Keresitek örök arcotokat. Nem azt, amely hússá vált a viharokban, a
    nagy telekben, melyek könyörtelenül fehérré rajzolták a Teremtést. Nem azt az arcot keresem
    aki a tükörben lakik, hiszen a tükör ügyetlen találmánya egy ismeretlen mérnöknek, akit
    csekély bérért alkalmaz a Pokol. Egy arcot keresek. Egy arcot keresünk. Olyan arcot, mely
    nincs egybe építve a rágószervvel. Amelyben a szemek Isten kék kutjai, befogadni egy súlyosan
    beteg világ részleteit. Egy olyan arcot keresek, amelyen talán semmi értelme sincs a hajzatnak
    a homlok felett... Valahogyan bevettük magunkat az Állatba. Ebbe a tévedésbe. A tépőfogak
    eleven ünnepébe. A szörnyű Állatba, ahová Isten parancsolta lelkünket. Mert titkol minket. Mikor
    részeg, azt hiszi : szent találmány vagyunk. De ha értelme felizzik iszonyú magányában, nem
    lát mást, mint a gyilkos Állatba zárt döbbenetes hibát, aki társa soha nem lesz neki... Keresem
    örök a ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 250 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-10 | Hozzászólások (0)

    Ne nézz oda. Ott van az üvegtábla mögött, egy rögtönzött őszies tájdarabban. Kitömték és
    lépő mozdulatba dermesztették. A torz cserje alján könyvek alkotnak téri kompozíciót. Nem
    tudom mit látok. Talán a Payot alatti katakombákban beteg agyagóriás lakik. Fejében forrasztott
    és nyomtatott áramkörök vannak, s ha egészük agyként működésbe lép, a végén mindig ugyanarra
    a megállapításra jut : szép, szép a kibelezett, majd száraz fűvekkel, tarka műanyag forgácsokkal
    degeszre tömött hiúz... Aztán munkához látnak szolgái, akik könyveket helyeznek a kirakatba. A
    kötetekben olvasatlan versek vannak. Meg képzelt útirajzok. Nagy, valószerűtlen felfedezések
    alapos taglalása. Mindegyik könyv felirata francia. A forgalmas utcán százak haladnak el a kirakat
    előtt. Szegények tehetetlenek : mindegyikük -hajzattal zárt fejében egy-egy kicsiny, miniatűr
    hiúzzal-, kábán az ismeretlenbe távoznak...
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 252 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-09 | Hozzászólások (0)

    A Húsember meghalt Rubens festményeivel,
    A Test többé nem öröm,
    Maradt a váz, a Magány és az itt tartózkodás a Halálig növekvő jelenben...

    Szobraid égő jegyzetek
    Az Alak és a Tér konfliktusáról.

    Élettelen műtermed csillagképek végtelejéig tágult,
    Ahonnan beláttad hiánnyal teli lelked homályló labirintusát ...

    (2017. augusztus 7.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 261 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-08 | Hozzászólások (0)

    Szivarfa virágzó boltozatának árnyékában,
    Hol a sötét tulipánok között egy fehér szirom lángol,
    Nem lett nyughelye ez a végzetes föld,
    A hódolt Florida hiányzott léptei alá ...

    Egy méltatlan sír szegényes ily halálhoz,
    A Nyugat-Indiák meghódítójának halotti leple
    Az egész Mesaszebé* már, amely a holt fölött kitérve hömpölyög,
    S vörösbőrű és a szürke medve nem zavarhatja őt ...

    Szűz vizek vájta mély mederben alszik.
    Fontos-e a hant, gyertyák,
    A zsoltár, a ravatal és sírszobor ?

    Nem, mert Észak szele a ciprusok között
    Zokog és énekel örökkévaló imát,
    A nagy Folyó felett, amelyben Hernando de Soto sírágya van.

    (* = Mesaszébé a Mississippi indián neve)

    (Marin-Epagnier, 2007. március 29.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-07 | Hozzászólások (0)

    1.
    Kétszer kettő négyszer hat,
    A szerelem sem hat,
    Vad ösztön, sejtek vonzása, pribék idő,
    Melyben koszolódik a kimosott lepedő,
    Szaladgálhatsz főve-sülve,
    Mindig beletévedsz az Időbe,
    Marad kilimp-kalamp lábad, fejed mely örökké lázad,
    Nem tudsz jutni ötről hatra
    Lábaidra dobva Isten száz tonnás kalapja ...

    2.
    Ha meghalok, beomlanak a kasok,
    Nem repül a méhe,
    Nem gyűjt mézet a raj,
    És virágok fonnyadnak el : az lesz ám a legnagyobb baj ...

    (2014. augusztus 26.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 261 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-06 | Hozzászólások (0)

    Duque de Viseu a bor neve, ami egybe köt minket most, a tavak késő délutánjában. Emberi
    szavaink a csendben, ahogy egy-egy előbukkan a szájból, a torokból, a Ragadozó e kifinomult
    szerveiből. A szavak talán hatalmas hegységekről beszélnek, amelyeket soha nem láttunk, és
    kobalt tűzben izzó déli tengerekről, egy hihetetlen díszletről, melyet halálunk függönye még
    eltakar.... A Szörny helyét, a Szörny fészkét kutatjuk és bizony alvásunk is munka. Egy
    barlangi lény igyekezete, aki át akarja törni álmai folyamatosan történő sötét poklát. A Fény
    felé igyekszik, ami az emberi hüllő agyában nem több, mint feltételezés.... Joel Pinto arról
    beszél, hogy Isten -úgy tűnik-, kihátrál a Teremtésből, s ezt a mozgást mi magányunk fel-
    erősödésének látjuk... Nem tudom mi ez az elhagyattatás : fizika, matematika, kőzettan, politika,
    pedofília, vagy egy hatalmas sportünnepély ígérete az elmegyógyintézet még szavakat megértő
    lakói előtt ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-04 | Hozzászólások (0)

    Nyitottam egy kis vállalkozást, mely csótányokat gyűjt számomra, mondjuk
    akik a Világbankot vezetik és meg akarják fojtani Oroszországot, Venezuelát.
    Etióp rabszolgákkal dolgozok, ezek megbízhatók. Szájukban hozzák a kósernek
    nyilvánított rovarokat. Átveszem őket, aláírom a szállítási levelet, fizetek, majd
    a csótányokat egy erős gombostűvel a tarkójuk táján átdöföm. Ezzel elvágom
    az agyukból jövő idegszálakat. Amikor végeztem, tepsibe teszem és megpörkö-
    löm őket, aztán oda adom a varánusznak, aki majdnem féltestvérem. Ő felzabálja
    őket és utána elkódorog.

    (2017. július 31.)
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-08-02 | Hozzászólások (0)

    Váróteremben ülnek a betegek. Nagyon kevés már a fény. A maszkok színei tompák. (Egy
    beteg elképzeli azt a tündöklést, amelyben a maszkok színei tüzet fognak, sikoltva énekelnek
    messzi, szabad erdők verőfényében...) A váróterem ablakán túl az erős szélben jegenyék
    levelei fordulnak ki, levélhátak ezüstje homálylik. Van a beteg indiánok között kettő, akik
    megnémultak és megvakultak, mert megpillantották a fehérembert. Őket most skizofréniával
    kezelik, látomásaik leszűkültek valami meghatározhatatlan, magányos, sötét golyóscsapágyra.

    Teljesen logikus, hogy a nők a sátrak penészes mélyén kukoricaháncsból készült maszkban
    ülnek és várják férjüket, aki nap mint nap megkísérli megtermékenyíteni őket. A Fehérek
    hurcolták be a betegségeket, ettől senyved a törzs. A varázslók a csecsemőket halomba
    dobálják, idegesek, agresszívek, pajzsukon a villámlás vörös jele fenyeget. Ha így megy tovább,
    nagy harc lesz és a bölények ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-31 | Hozzászólások (0)

    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 2
    Vendégek: 2
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 62
    KOMMENTEK: 386
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 49
    IRODALOM: 401
    HÍREK: 82
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 10
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    A Tossa de Mar utolsó sorában arra gondoltam, hogy minden elalvás reményt hordoz...

    Köszönöm szépen, hogy jó érzést tudtam kelteni és érti a nézőpont egészét. Barát...

    Köszönöm érdeklődésedet, a kérdésedre azt válaszolhatom, hogy -saját érzésem sze...

    Olvasgatom az írásaidat, tartalmában sok közel áll hozzám.
    Ennek az alkot...

    Örülök, hogy minden rendben és gond nélkül tudsz írásokat feltölteni.

    Eredeti, igaz és vállalható gondolatok.
    Gratulálok!

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK

    Szentkereszti Andrea: H...

    00:03:25
    1 0 0.0

    Szentkereszti Andrea: e...

    00:04:26
    2 0 0.0

    Csinger Éva: Szavak és ...

    00:03:37
    2 1 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2017