Vasárnap, 2018-10-21, 15:24
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [56]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [202]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [7]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • ÚJ TEXTILEK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP »

    Olvasnivaló irodalom


    « 1 2 3 4 ... 13 14 »

    A vonat fülkéjében idős férfi üldögélt. Beléptem, és illendően köszöntem. Maga elé pislogva viszonozta.

    Percek teltek, míg azt hittem, monológot hallok. Rá se igen néztem, nehogy zavarjam, aztán rájöttem, hozzám beszél. Ügyetlenül kaptam el a fonalat, de kicsivel később szokatlan észjárásán végre kiigazodtam.

    Ahogy a szükség hozta, nyílt meg. Őszinte kíváncsisággal tudakolózott, merre tartok. Tudja az ég, tán a szatyrából kikandikáló flaskáj ... Tovább »

    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 1205 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-05-28 | Hozzászólások (0)



    Mostanában gyakran anyám
    Virágoskertjéről álmodom,
    Rózsák, violák, jázminok
    Illata kísér végig az álmokon.
    Hej, ti rózsafák, kik nőttetek vadon -
    Nemessé oltottunk
    Virágvasárnapon.
    S ti gyöngyvirágok ott, kerítés tövibe',
    Fejeteket miért hajtjátok most ti le?
    Szomorúak vagytok?
    - Én sem vagyok vidám,
    Mert e földi világtól
    Már messze jár anyám,
    Káron ladikján ül, kezében dália -
    S a túlparton várja
    Egy fehér orgona.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1206 | Hozzáadta:: bodok2 | Dátum: 2017-05-05 | Hozzászólások (1)

    Akár a mag


    Jól van így…Mert menni kell, nagy útra kélt.

    Lépte szótalan, sivár a ház. Nincs tovább.
    Kincseit mert szórta, lelke súlytalan.
    Csend ölén pihen, könnyből ár takarja.
    Bennünk él, velünk, miképp a mag kihajt.

    „Pulvere est et in pulvere reverteris”

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1217 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-04-25 | Hozzászólások (2)


    Születésnapodra (Zalánnak)


    Tizenkét hónap röpke pillanat,

    mára kinőtted babaságodat,

    tekinteted érett kisgyermeké,

    mosolyod, könnycsepped édesé.
     

    Éjszakába nyúló ébrenlétek,

    fáradt hajnalok múlttá érnek.
     

    Létezésed napfényragyogás,

    gőgicsélésed tavaszi zsongás.

    Első lépéseid botladozva,

    észrevétlenül jöttek világra.
     

    Két kicsi kezed nyakamat átfonja,

    szívdobogásod szívemet ápolja.

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1204 | Hozzáadta:: Nóri | Dátum: 2017-02-16 | Hozzászólások (4)

    Gondolat

     

    Sose tiltsd meg eszednek a gondolatot.
    Ne feledd: menedéked, új sebet ápol.
    Benned erős, arctalan őrzi az álmod.
    Morzsa, ha jut neki részül, veled osztja.

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1216 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-02-03 | Hozzászólások (2)

    Sosem voltam az osztálytalálkozók buzgó híve. Annak inkább örültem, ha az egykori iskolatársak közül összefutottam azokkal, akik hosszú évek múltán is hajlandók voltak megismerni.
     
    Osztályunk kis híján negyven elevensége koptatta a padokat és a tanítók idegeit a „Sima” iskola falai között. Máig is csak sejtem, kiről kaphatta a nevét az egykori alsó tagozatos iskola.
     
    Rosszak voltunk, mint az ördögök, és nem kíméltük egymást. Ellenőrző könyvünk sűrűn járta a katedrát, ahogy az azt követő pofonok is, amiket otthon kaptunk, amikor előszedtek bennünket, hogy „elbeszélgessenek” velünk.
     
    Nem is értem, rólam miért tartották azt, hogy jó gyerek vagyok, hiszen a többiekkel együtt törtem borsot a tanítók orra alá. Dekát nem voltam különb a deákné vásznánál, legfeljebb hamarabb elismertem, ha fonákjáról fogtam hozzá valamihez.
    Sohasem tudtam vagánykodni, meg azt hazudni, hogy nem is tanulok, csak tudok. Amit elért ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 1204 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-02-01 | Hozzászólások (0)

    Megteszem, mit soha még…
    Rég voltam pőre, felhőtlen boldog,
    kísért most szennyár, ráncokkal homlok.
    Fuldokló aszfalt, izzadság katlan,
    tipródok, lelkem páncélja pattan…
    Megteszem, mit soha még!
     
    Tipródok… Létem védburka lázong.
    Az voltam, dőre, sejtettem hányszor,
    két félből forraszt, átír az élet.
    Ámulva értem, és mindezt értem?
     
    Elhiszem, és nem elég…
    Ujjakról szállott, ártatlan, hagytam,
    kísértett újra, fáradhatatlan.
    ’Fél válik eggyé, színvesztek gondot,
    fontos, hogy váltam, lelkemre foltok.
    Elhiszem, és nem elég!  
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1206 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-01-14 | Hozzászólások (0)

    A játszma

     

    Újév közeleg,
    a régi már zavartan imbolyog,
    kezében bábu – világos király,
    pityókásan, torz képpel felzokog:
    nyitásom anno fedje bölcs homály!

    Újév közeleg,
    a régit szabó hamisan hadar,
    hisz’ molyrágta posztóját rámérte –
    dicséri, milyen jól mutat, pazar –,
    hitvány tett, ámde neki megérte.

    Újév közeleg,
    szeme kegyetlen, ítélethozó,
    szájában szikár a szó, hallgatag,
    nem ígéri, lesz újra dáridó,
    nyomában csak keserűvíz fakad.

    Újév közeleg,
    másik sorscsapás, akármerről jön,
    nevében meddő, talmi csillogás –
    ő is csak elvesz, semmit sem köszön –,
    alkímikusként újabb Szent Tamás.

    Újév érkezett,
    fején a meleg szőrkalap – deres,
    ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1207 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2017-01-01 | Hozzászólások (0)




    Mint lenge lepel lóg a lég,
    szellemfák közt hull a dér.

    Koldus alszik avarágyán,
    takarója sátorvászon,
    deres feje rongypárnáján –
    álma kővel bélelt bársony.

    Nincsen ajtó, nincsen kapu,
    háztetője a csillag-ég,
    talpán fonnyadt útilapu –
    szeme száraz könnyben ég.

    Rideg télben múló álom,
    illatozik fenyőága,
    rávirrad egy új karácsony,
    megcsillan jégpalotája.

    Fagyszemében messzeség,
    szenvedése messze rég,
    gyertyát gyújt a lelke még,
    könnyű fényű lángja – kék.

    Mint lenge lepel lóg a lég,
    szellemfák közt h ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1207 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-12-23 | Hozzászólások (0)

    Hajléktalan karácsonya

     

    Biztonságos meleg szoba
    pattogótűz hangulata,
    fenyőfaág, illatgyertya –
    boldogságunk hozadéka.

    Forró borok illata száll,
    az éjszaka mámort ígér,
    az ünnep már a kapuban áll,
    szemében száz csillagfüzér.

    Családtagok szava hevül,
    körbevesz, mint puha posztó,
    karácsonyfa körül terül,
    szentesténk – ajándékosztó.

    Kapualjban rongyos alak
    összeszedi semmi jussát,
    néhány kukát felborogat –
    emlegeti jó Jézusát.

    Pustoló hó hörgést takar,
    a csavargó padon görnyed,
    dermesztő szél arcába mar,
    fagyvigyora torz kísértet.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1205 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-12-23 | Hozzászólások (0)

    Blues

     

    Miért, hogy mind, mi fontos, megmarad belül…
    Rongy panasz, ha mondod, papírhajó’ merül.
    A szó gigász hatalma mindhiába nyúz,
    szótalan maradtál, de vall a verkli blues.
     
    Sorsod nem te írod, hisz másnak áll a jog.
    Mért igádat húzod, s Piaf-ot hallgatod.
    A gondolatszabadság új utakra húz,
    másra vár a bánat, és dalban hál a blues.
     
    Hangodat kerested, remélted, lesz, ki ért.
    Ujjaid parázsán az élet nagy miért.
    Lelked rojtra marták, nehéz, ha nem vagy húsz,
    üvöltenél, de nem megy, helyette sír a blues.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1204 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2016-11-26 | Hozzászólások (2)

     

    Várakozás

     

    Fáradtság hullámzik bennem,
    kormányhoz feszül a testem.
    Széttépek Mennyet meg Poklot,
    nem hajlok, másnak születtem.
     
    Kardom vág vaktában, cérna
    a lelkem. Küzdöttem még ma,
    és holnap elvesztem, talán.
    Úgy vágyom, érjek a célba,
     
    léphessek százéves szennyen,
    ép ésszel kell végig mennem.
    Nem számít értetlen szféra,
    rongy élet tisztátlan cechje.
     
    Aprócska létemben lélek
    dédelget, csóvája fénynek.
    Vállamhoz sodródik Globus,
    rávésem: várok, remélek.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1208 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2016-10-02 | Hozzászólások (2)

     


    Sárban, vízben gázol
    november rőt lova,
    mögötte támolyog
    viharvert kocsija.
    Ponyva alatt hideg,
    bakon részeg köd ül,
    csípős szélostora
    csapdos nyakam körül.

    Összegörnyed testem,
    megborzong a bőröm,
    álomképeimben
    hosszan elidőzöm:

    Hol égnek szemekben
    örök mohatüzek,
    ringó táncra kelnek
    virtuális szüzek,
    öregek mesélnek,
    sziklából bor folyik,
    hullámzik a zene
    hajnaltól-hajnalig.

    Ott van az én helyem! –
    andalít az álom,
    november fogatán
    csak pislog világom.

     

    ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1204 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)

    Neved mindörökre


    Fényben látom a régvolt ifjúság tavát;
    ahol vize apad, repedezik medre,
    mégsem fogja idő, nem éri hervadás,
    partján sűrű nádas hajladozik egyre.

    Holtág valójában, nem is tó igazán,
    s ha áradat jönne, felduzzadna szintje,
    cserepes szájamat érintené lanyhán, –
    nagy zápor kellene, égi áldás szinte!

    Napról-napra borul, minden esőre áll,
    a tócsányi emlék mégis egyre tikkad,
    álmodtalak csupán - igaz lehetsz talán?
    Neved mindörökre az ajkamra szikkad.

     

    2009. 07.11.
     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1205 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)

    Holnap




    Borban úszik még a fahéj
    szegfűszeggel vert csónakja,
    odakinn a hűlt csillag-éj,
    benn a mámor kéjillata.

    Megpihen sok elnyűtt álom,
    felhorgadó s elmúló vágy,
    fekszem én is - nem is bánom,
    hogy mellém dől az ifjúság.

    Reggel hittel kelek újra,
    fénnyel fürdet bízó szava,
    nyár-emlékek csorgó kútja
    mossa szemem - mint valaha.

    2008. 01.12.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1205 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)

    harácsolók



    Lég ellen forgó a szélmalom,
    kutyáját csóváló a farok:
    öncélból ugat a hatalom,
    ám közösből merít a marok.

    Csakis saját hasznát szolgálva
    csűri-csavarja az érveket,
    fösvényen önt a morc molnárja
    apró zsákodba egy keveset.

    Földről is sepri a porosat
    - nevet rád a kegyes grácia -,
    feljegyzi mindig az okokat
    társa, a hű bürokrácia.

    Bársonyba rejtik el a valót,
    s kulisszák mögé bújnak, ahol
    koncukként mérik szét az adót,
    nem nélkülöz, ki velük csahol.

    ...
    Nézd a sok naplopót - mára -, mind jóllakott!
    Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
    testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
    de álomba süppedő kezük még matat.


    2009-04-04 ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1206 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)

    Cyber lét



    Zümmög a tér,
    szétfut milliárd
    duruzsló hang atom.
    Az éj iszapjába tolnak
    virtuális árnyak,
    monitor villog...
    Újra csak fojtott,
    elfúló hangod hallgatom.
    A felhorkanó vágyak
    csapzott csordáján
    füstölög a billog.

     

    2009-09-03

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1204 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)

    Vissza a jövőbe


    Gyerekkorom távol-sziget –
    emléke még sűrűn kísért,
    mocsár mélyéről méreget;
    hullámhangú időm lidérc.

    Néha -néha van alkalom:
    összevetek múltat – velem,
    s aprókölyök-ábrándjaim
    kevergeti szédült fejem.

    Pusztaság vár, vonz az Alföld,
    tücsökzizgés, békazsongás,
    Tisza partján perzselő nap –
    menekül a gonosz rontás.

    Elmém m ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1207 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-24 | Hozzászólások (0)



    Leszoktam a piáról,
    leszoktam a bagóról.
    Olvastam, a szex is gáz –
    abbahagytam az olvasást.
    Néha tematikusan elgondolkodom:
    mégis, hová folyik el a jövedelmem?
    A lemondásnak, a visszafogásnak
    valahol meg kellene mutatkozni…
    Talán, ha le lehetne cserélni az életem
    (egy idomított fiatalra), s mint öreg macskát –
    amelyik durcásan bepiszkol az ágy alá –,
    megpaskolva kitenni a reptéri parkolóban.
    Ám annyira kételkedem már mindenben,
    és olyan száraz ez a lőrinci homok,
    csak elszívja az érv ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1207 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-11 | Hozzászólások (0)

    Dőreség

     
    Hajnalodik, halkan haldoklik az éj,
    égi kertjét kondenzcsíkok túrják szét.
    Az ablak, hol állok - világegyetem,
    időm formuláit innen figyelem.

    Rács - mely eddig sokat nem takart, most teret nyer,
    hámló rozsdarétege új festésért perel.
    Sarka, pókok gyarmata - szemem még fókuszál -,
    kusza hálójukon a gondolat-szél riszál.

    Egy üzenet hull bele, aprócska muslinca.
    Két pók fedi fel magát - hiába volt titka -,
    rohanva araszol - vagy araszolva rohan?
    A másik sarokból is megindul a roham.

    Középtájon azonban, csak egymást találják,
    és morcos indulattal nyolc lábuk darálják.
    Előpukkan a nap, sóhajt a reggeli szél -
    elszáll ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 1206 | Hozzáadta:: tokio170 | Dátum: 2016-09-11 | Hozzászólások (0)

    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 70
    KOMMENTEK: 384
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 274
    HÍREK: 86
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 6

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Őszintén örülök, hogy a bennem életre kelt érzést ezzel a pársorossal másban is ...

    Ütős haiku. Tényleg fáj.
    Rapszövegnek tűnik a beküldésed. Nem használsz a  felszólításoknál felkiáltójele...

    Üdvözöllek Dávid!

    Átérezhető a versed koncepciója, ám mindenképpen ...

    Hát, igen, könnyű a kisebbet internetes sütödébe irányítani!
    A dolog pika...

    Élménydús leírás. Gratula!
    Nézem néha a Sütimester c. produkciót, ...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:01:54

    Czinege László: Karácsonyi szonett

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 5.0
    00:04:46

    Czinege László: kéjpillanat

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:14

    Elszívás

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 3
    • Helyezés: 0.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2018