Kedd, 2017-12-12, 10:27
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [137]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [325]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [2]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [30]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Kép Valentinnek
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ KATALÓGUS
  • FÉNYÁTERESZTŐ FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU WEBÁRUHÁZ
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » EPIKA
    « 1 2 3 4 ... 13 14 »
    Bátran, önbizalommal telten nézte a szemközti ház tetejéig feszített acéldrótot,
    amelyen lassan el kell indulnia. Az utcán laza csoportok bámultak felfelé. Köztük
    volt és várakozott Ibolya, a kötéltáncos szerelme, akit a gázszámlás felcsinált,
    de eddig nem tudott róla senki. Néhány galamb repdesett a térben. Ekkor a
    kötéltáncos fogta hosszú egyensúlyozó botját és rálépett a drótra. Elindult. A
    nyolcadik lépésnél stroke érte, megtántorodott, elvesztette egyensúlyát és a
    tömeg közé zuhant. Esése halálos volt. Az emberek körbe állták, megnézték,
    aztán szétszéledtek. Ez már a körzeti rendőr ügye, gondolták. Ibolya -kezében
    egy piszkos vászonszatyorral-, elindult a sarkon lévő zöldséges felé, hogy
    krumplit, uborkát, fokhagymát, hagymát, répát és zellert vegyen. Méhében
    rugdalt a magzat.
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 323 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-11-02 | Hozzászólások (0)

    Nemecsek Ernő veséig áll a téli hidegvízben és didereg. Körötte pazarlik a Fűvészkert.
    Az ellenség főparancsnoka és harcosai a parton vigyorognak, tapsolnak és fütyülnek.
    Este van. Nemecsek Ernő abban reménykedik, hogy az ellenfél társadalma szabadon
    engedi, és a főparancsnokot kihívhatja ökölharcra. Aztán véggi néz fázó, vézna karján.
    Látja a Holdat, de nem tudja, hogy a Holdból örökké sugárzik a tüdőgyulladás és a láz.
    Múlnak a hosszú negyedórák. Foglyul ejtői kis labdákkal jojóznak, más nem jut eszükbe.
    Már mindenki unatkozik. Talán ezért, felszólítják Nemecseket, hogy jöjjön ki : szabad.
    Ernő maradék erejével is a héroszt játssza, de az ellenség elfordul tőle és vihog, kacag.
    Aztán elmennek. A magára hagyott Nemecsek fogai vacognak, indul a messzi lakásuk felé.
    Már másnap félre beszél. Azt mondja, hogy mindenki Lenin és tigriscápa, vagy az OTP.
    Szülei autisták, nem értik a történteket. Fakockákat dobálnak, illetv ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 320 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-29 | Hozzászólások (0)

    Ez a halál. A szakértők csipeszekkel jönnek, hajzatukban a Vatikán átdolgozott lobogójával.
    Fekszem. Alig látom az arcukat. Csuhások, a csuhán ezüstvarrattal egy műlábú yetivel.
    Nem tudom mire vélni a helyzetet és medvesajtot követelek, meg sürgősen Anya emlékkönyvét.
    Két bottal jön egy postás és kezembe nyomja a könyvet, amibe Apa a fronton egy Stukát rajzolt.
    Végül jön egy görnyedt bizottság és közli velem, hogy állami utasításra el kell kobozniuk összes
    molekuláimat. Gondolkodom. Aztán azt mondom, hogy : "Tessék, végezzék el dolgukat !"
    Innentől nem emlékszem semmire. Aztán angyal kerül elő, és Lehár Ferencet énekel : létem
    egy irtóztató operetté változik, amelyből semmiképp nem tudok kikeveredni...
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 322 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-27 | Hozzászólások (0)

    A dogma ellentéte. Aki kételkedik, az látásra van ítélve. A dogma szerelmese saját magát
    rángatja a drótokon és végül aranyszájú bábúvá változik. Lehet a kétely a kegyelem egyedüli
    módja, mert aki lát, annak lelke és értelme előtt föltűnik az igazi lét, ami egy lélegző, pihegő.
    önszaporító és bomló guillotine (de ez csak feltevés, mert ki írja le, hogy milyen mélységek
    birodalmából jelenik meg a lélek és az újszülött ?)
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 319 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-25 | Hozzászólások (0)

    Ekkor Isten elrendelte, hogy örökre, vagy egy picit kevesebb éjfél legyen a Földön.
    Az emberi zűrzavarról itt nem akarok írni. Inkább az álomszuszék, tehetetlenné vált
    ragadozókról, farkasokról, rókákról, kóbor kutyákról. E változásban a nyulak ünnepe
    jött el, akik vígan kimásztak vackaikból, legelték az éji füvet és ugrándoztak és
    boldogan basztak, aztán beugrálták a széles tájat. A madarak lecsukott szemmel
    aludtak. Egyedül a hiúzok mozogtak, préda után kutatva. A nyulak gyönyörködtek a
    teliholdban, mely a fűrengeteget ezüstté színezte. Rágtak és rágtak. Az égbolton
    megjelent Isten, szürke szakállal és egy base-ball-labdával és el is suhant a táj
    felett. Ekkor egy alattomos hiúz kiemelkedett a füvek közül és torkon ragadott egy
    fehér, piros szemű nyuszit, akivel pár perc alatt végzett és elhurcolta a bokrok száraz
    szövevényébe.
    Igen. Ilyen a világ. Legyen reggel vagy éj, mind a gyilkosok napszaka...
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 321 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-23 | Hozzászólások (0)

    Rótta a hosszakat. Nagy boldogságot érzett. Ezt a boldogságot nem tudta máshoz mérni, s
    nem is tudta teljesen megmagyarázni. A parton sem volt senki. Erősen zuhogott a május végi
    zápor. Az esőcseppek mint apró lövedékek vágódtak a vízfelületbe : mozgott, porzott a felszín.
    Nem változtatott ritmusán. Érezte a medence körüli nagy, zöld fák lélegzetét. Hirtelen kedve
    lett hanyatt fordulni, és háton úszni. Elmagyarázhatatlan volt, hogy körötte minden víz : még
    arcát is veri a zápor. Észlelte az egyes esőcseppek súlyát, ahogy érintik, s ahogy lefolynak arcáról,
    homlokáról. Az eső miatt a külső világ párás, zöld homály volt. Nem akarta abbahagyni az úszást.
    Előfúrta fejét a lágy hullámokba. Aztán -jó idő múltán-, valami kivezérelte a partra. Kinn egész
    testét verte az eső, mégis lassan, nyugodtan ment az öltözőkabin felé. Fájt itt hagynia a medencét,
    mert egyedüli birtokosa volt. Mire felöltözött valamelyest csendesedett az eső. ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 322 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-22 | Hozzászólások (0)

    Egész lakását a sötétség uralta. Tapogatódzva mozgott ide-oda. Végül valahogy kezébe
    akadt egy láthatatlan, súlyos, sötét golyó. Felvette, méregette, aztán erős, határozott
    mozdulattal elgurította. Érzékelte, ahogy egyre csendesebben tovább görög a tárgy. Majd
    jött a némaság... Ekkor elégedettség fogta el. Tett valamit.
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 318 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-19 | Hozzászólások (0)

    Balogh úr -aki tegnap szabadult a pszichiátriáról-, ujjaival letépte a postás orrát.
    Aztán össze-vissza beszélt: megvádolta a postást, hogy a Roosevelt-család kémje, orvgyilkosa és pénzmosója.
    A postás kikérte magának és eltántorgott a fizetetlen csekkekkel. Még hallatszott, hogy az első emeleten nagyot zuhant.
    Ekkor jöttek a szokásos angyalok. Kettő. Két Új-Zélandi lepkegyűjtő, akik büszkék voltak arra, hogy 45-ben édes apjuk porrá bombázta a csepeli munkásnegyedet.
    Azt emlegették Balogh úrnak, hogy az ő apjuknak köszönheti Balogh úr a szabadságát.
    Erre a volt jegykezelő begerjedt : Szarfaszúak vagytok, ti rögzítettétek örökre a Trianoni helyzetet ! (Az Új-Zélandiak kacarásztak.)
    Erre Balogh úr nekik rontott és puszta kézzel letépte le az orrukat. Mivel angyalok voltak a sebükből színarany ömlött.
    Ezt nem vártuk öntől, mondták és sértődötten elbotorkáltak a liftig. Innen vissza ordítottak : Nem úgy lesz mint 56-ban, soha nem kaphat sós- ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 323 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-12 | Hozzászólások (0)

    Az intelligens pigmeus sírva térdelt az Úr helyettese elé és azt kérdezte tőle : "Hány hét a Világ..?"
    A rejtélyes bürokrata pedikűrözte magát és gondolatai Lenin hatalmas agyának belsejét kutatták.
    A pigmeus megismételte autista kérdését.
    Erre a felpumpált víziló azt tanácsolta, hogy tanulmányozza az Ó-Szövetséget, abban minden benne van Mózestől a rágógumi feltalálójáig.
    "De, mondjon legalább egy számot !"-, követelte angol irodalmi nyelven a pigmeus.
    "18. "
    "Micsoda 18 ?"
    "Nem tudom, de 18."
    "Aha..."-, motyogta a pigmeus és megfordult, átvágta magát a dzsungelen, majd elérte az elefántok rejtekhelyét.
    Nagyon óvatosan kiszemelt egy hatalmas nőstényt, a hasa alá rejtőzött és kőkésével végig metszette az óriás hasfalát.
    A lény, akár egy bábú, lerogyott.
    A pigmeus óriási húsdarabot metszett ki az állatból, vállára vette és elhurcolta a törzshöz,
    Ott már feszülten tamtamoztak,
    Végül következett az ... Tovább »
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 321 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-11 | Hozzászólások (0)

    A bagoly a halál szinonimája. Jelképe. Megjelenése végzetes. Ha egy házra száll,
    ott biztosan meghal valaki. A bagoly igazán Hadész padlásán költi ki kicsinyeit,
    a kis halálokat. Aztán repteti őket. Pontosan érzik, hová érkezik a halál és ezt
    nekik jelezni kell.

    Bogyóssy Manfrédot már napok óta a hideg rázta. Az orvos már nem is látogatta,
    csak a család gyűlt köré, reménykedve. Homlokát Bepanthennel kenték, mert az
    svájci gyógyszer. Hatása nem volt. Akkor véres kolbászt adtak neki. Megette, de
    nem tudta kinyitni szemeit.

    Végül a javasasszony jött, pálinkába áztatott békával. Bogyóssy Manfréd pár
    pillanatra magához tért, de azután belezuhant az idő-örvénybe, ahonnan hiába
    ordított, szavait nem lehetett érteni. Ekkor a bagoly -munkája végeztével-,
    kitöltötte munkanaplóját és messze, tova repült a tavaszi szélben....
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 319 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-10-10 | Hozzászólások (0)

    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 65
    KOMMENTEK: 387
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 49
    IRODALOM: 503
    HÍREK: 84
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 10
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Titusz... természetesen így kommentként is első ligás, de arra gondoltam anno, h...

    Őszidőnk Ülj a tenyerembe te libegő levél,várhat az avar-sír egy percet még!Mond...

    A Tossa de Mar utolsó sorában arra gondoltam, hogy minden elalvás reményt hordoz...

    Köszönöm szépen, hogy jó érzést tudtam kelteni és érti a nézőpont egészét. Barát...

    Köszönöm érdeklődésedet, a kérdésedre azt válaszolhatom, hogy -saját érzésem sze...

    Olvasgatom az írásaidat, tartalmában sok közel áll hozzám.
    Ennek az alkot...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:03:25

    Szentkereszti Andrea: Ha eljön a csend

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:04:26

    Szentkereszti Andrea: egy plátói szerelem margójára

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:37

    Csinger Éva: Szavak és virágok (előadja Földi Veronika és Szinay Balázs)

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 1
    • Helyezés: 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2017