Hétfő, 2018-05-21, 11:05
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [55]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [198]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [7]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • ÚJ TEXTILEK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » 2016 » Július » 8 » Szulimán Eleonóra: Egy előadás margójára
    22:29
    Szulimán Eleonóra: Egy előadás margójára


    Jászai MariHónapok teltek el azóta, hogy ez a különös, egyedülálló színházi élmény rabul ejtett.  Leírhatatlan az a kíváncsiság, ami arra késztetett, hogy felkutassam az egyetlen életrajzi művet, amiből jobban megismerhettem a főszereplőt. Egy antikváriumban bukkantam rá a meglepően jó állapotban lévő az 1971-es kiadásra. Felcsigázva, mohón faltam a sorokat, mondhatni napok alatt „megettem” az egész könyvet. Megemészteni már nem tudtam ilyen könnyen, mert mélyebben megérintett, mint amit az a márciusi színházi este ébresztett…

    A békéscsabai Ibsen Stúdiószínház előterében várakoztunk. Az ajtó előtt egy kedves fiatal hölgy mosolya nyugtatgatta és intette csendre a türelmetlenül zsibongó színházlátogatókat:
    - Kis türelem, még néhány pillanat. Mindjárt kezdődik az előadás –ismételgette alig hallhatóan.
     A várakozók egyre türelmetlenebbek voltak. Egy idősebb férfi felemelt hangon méltatlankodott mellettünk. Felesége szigorú pillantásokkal igyekezett fegyelemre inteni, de a férfinak nem ért semmit. Az asszony feltűnésmentesen próbálta szorítgatni férje kezét, de nem sikerült. Egyre több szempár figyelte a kínos jelenetet. A férjnek nem használt az asszonyi szigor és rendre utasítás, láthatóan neheztelt is érte, de végül hajlott az asszony józan eszére. Lecsendesedett.

    Az előadás meghirdetett időpontja előtti utolsó percben kinyílt az ajtó. A nézősereg között egy tűszálat sem lehetett leejteni, olyan szorosan, egymás mellett léptük át a kitárt ajtót.  Amilyen gyorsan csak tudtuk, elfoglaltuk a helyünket. A reflektorfényben úszó nézőtér pillanatok alatt megtelt érdeklődő, színházszerető emberekkel.
    A színpadon sejtelmes félhomály uralkodott, csak a mécsesek világítottak. Puritán, szolid volt a díszlet: két asztal, egy nagyobb és egy kisebb. Az utóbbin kárminvörös abrosz, az asztal egyik szélén egy amfora, a másikon teáskanna, mellette két csésze. A nagyobb asztalon könyvek hevertek, oldalának támasztva árválkodott egy régimódi, viseltes bőr utazótáska. A két asztal között egy színházi öltözőzsámoly, a díszlet mögött fekete színű görög mitológiai alakokkal díszített vastag, vörös brokátfüggöny adta a hátteret. A színpad közepén állt talpig feketében a Színésznő, háttal a nézőtérnek. Néztem és csodáltam. Olyan mozdulatlanul, átszellemülten állt, mint egy szobor.
    Már percek óta tódultak be a nézők, főleg idősebb nők, házaspárok. Fiatal alig akadt. Körbenéztem. Egymás után halkítottuk le mobiltelefonjainkat, pedig senki sem kért rá bennünket:
     - Fejlődünk -. súgtam barátnőmnek. A színésznő, mintha mit sem hallana a nézők morajából, türelmesen, mozdulatlanul várt. Jó lenne látni most a tekintetét, tudni a gondolatát, jó lenne belelátni a lelkébe, ahogy azt formálja, alakítja át az előadásra. Egyre kisebb lett a nesz a széksorok között. A figyelem lassan a színpadra irányult, a mécsesek sejtelmes lángjának fényére, a Színésznőre, akire fokozatosan rávetült a reflektorfény is. Elcsendesedtünk. Száz szempár figyelt rezzenéstelenül. Leírhatatlan csendméltóság.
    Halk zeneszó áradt a színfalak mögül, lassan erősödött, majd betöltötte az egész színháztermet. A szoborrá vált nőalak megmozdult, gyufáért nyúlt, majd meggyújtott néhány kialudt mécsest, letérdelt a mécsesek elé, újra lángra gyújtott néhány kialudtat. Majd felállt, talpig érő fekete ruhájára terítette kárminvörös, arany szegélyű, földig érő köntösét, mintegy keretbe foglalva az előadást. Bemutatkozott. A következő pillanatban levetette a kárminvöröst, újra a néhol szakadt fekete ruhában, Elektra jelmezében, kérlelhetetlen őszinte modorával állt előttünk Jászai Mari, a magyar színjátszás felejthetetlen tragikája, ugyanúgy, mint 1890-ben, a próbák idején.

    Élt-halt e szerepért:
     ”Oh, nagy Szophoklész, imádva tisztelem szent nevedet, hogy megtanítottál így szeretni! – írta levelében egy hetilap felkérésére. „Elektráé vagyok. Maga Elektra vagyok. Nem létezik számomra a világból csak ez az egy ember. Ez ám az egész ember, ez a vén leány! De egész embert is követel magának. Engem fölszívott magába, és minél inkább elragad, annál kegyetlenebbül elgyötör – de én annál inkább imádom. Kínzása nagyobb gyönyör a legédesebb ölelésnél... Oly szorosan átölelt, hogy megfojt, de nem bánom, csak addig bírjak vele, míg odáig jutunk együtt – a küzdtérig. Önök elé, hogy tanúságot tegyenek rólam, miszerint érdemes küzdelemben estem el, és egy áldást kiáltsanak utánam.”…
    …A küzdelem nem volt hiába való, az ország szinte aranykoszorút hozott neki a színpadra az Elektra hatodik előadása alatt. Ezután nem volt megállás. Húsz éven keresztül egymás után kapta a nagy szerepeket. Rendkívül ünnepelt színésznő lett. 1872-től a Nemzeti Színház tagjaként eljátszotta pályája során a legnagyobb tragédiák női főszerepeit: Antigoné, Médeia, Élektra, Cleopátra, Lady Macbeth, Phaedra, Stuart Mária, Erzsébet, Margit királyné, Gertrudis, Mirigy. Szerepei közt színház-történetileg a legjelentősebb mégis, hogy Az ember tragédiája első színre vitelében ő játszotta Évát…

    …Akkor, azon márciusi estén valóban elhittem, hogy Jászai Mari áll előttünk teljes életnagyságban. Bekebelezett az idő és a tér, s elröpített a tizenkilencedik század végi Nemzeti Színházba, s láttam egy felejthetetlen részletet épp olyan előadásban, ahogy a varázslatos egyéniségű, színész-zseni játszotta százhuszonöt évvel ezelőtt. A naplójából kiragadott szemelvényekből bepillanthattunk a legbensőbb titkaiba. Egész életében kereste, kutatta önmagát. Naplójában, leveleiben őszintén vallott küzdelmeiről, önmagával való vívódásairól, szerelmeiről. A színház valamennyi fiatal színésze a szeretője volt, de a lelkét egyik sem ismerte, értette igazán. Egyszer férjnél is volt két évig, de csak ötvennyolc éves korában talált rá a szerelem…

    …Akkor, azon a márciusi estén olyan erővel hatott rám az előadás, hogy nem nyugodtam, amíg kezemben nem tartottam Jászai Mari monográfiáját. Azóta sokat gondolkodtam, hogy mi a titka annak, hogy egy gyermek, aki öt évesen elveszíti az édesanyját, félárván, csak önmagára és a tehetségére támaszkodva utat tör magának a világban? Mi a titka annak, hogy egy gyermek, aki tíz évesen arra vágyik, hogy pesztonkának álljon, mert még az is jobb, mint szigorú, nyakas apja igazságtalan büntetéseit elszenvedni, van ereje felülemelkedni a megpróbáltatásokon? Hogyan történhet meg, hogy egy leány, aki tizenhat évesen, markotányos nőként, akaratán kívül, becsapva, megalázó módon veszíti el a szüzességét, sikerül levetkőznie szégyenérzetét és képes teljes erejéből küzdeni az életéért, önmagáért?
    Sokféle válasz lehetséges, de egy dolog mindent felülír. Jászai Marit a mérhetetlen tudásszomja vitte előre egész életében: „ Velem született kínzó tudásvágyam dacára, mely egyetlen nyugalmas napot nem hagyott számomra, ijesztő kerülő utakra kellett erőmet és ifjúságomat pazarolnom, míg az igazi kerékvágásba lódultam…A színésztehetség a legtelhetetlenebb valamennyi között, melyet nem győz a tulajdonosa kiszolgálni a leghosszabb életen keresztül sem…” –írja naplójában.  Azt hiszem ez a titok, az Ő nagy titka.  Ezzel párosult a munka és a könyvek iránti szeretete, ami a legnagyobb lelki nyomorúságból is kimenekítette. Az irodalmi művek, a könyvek tisztelete, szeretete adtak Jászai Marinak lelki békét és megnyugvást.
    Gál Gyula pályatársa írta róla a következő sorokat: „ Ő volt a megtestesült színész-zseni. Utánozhatatlan volt. Soha nem láttam ilyen királyi fenséget. Beszélni magyarul senki úgy nem tudott, mint ő. Én annyira tiszteltem, hogy képtelen voltam azt mondani neki: te. Pedig felszólított, hogy tegezzem. Nem hangzatos titulusként adtam neki a nagyasszony nevet. A szívemből jött. Nagyasszony volt valóban.”
     
     
     
     
    Forrásmunka:          Juhász Rózsa: Magam keresése, monodráma
                                       Péchy Blanka: Jászai Mari
     
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 963 | Hozzáadta:: Nóri | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 2
    avatar
    0
    1
    Erről jut eszembe: színház... Lenne mit bepótolnom. Harminc év kihagyás után ugyan mikor jutok el újra?
    Gratulálok szuggesztív soraidhoz!
    avatar
    0
    2
    Nagyon ritkán járok én is. Vannak színházi estek, amik kihagyhatatlanok. Ez is közéjük tartozott. Juhász Rózsa színművész nagyszerű előadásával elénk varázsolta Jászai Mari színész-zsenit. Köszönöm szépen a gratulációt.
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 4
    Vendégek: 4
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 66
    KOMMENTEK: 384
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 269
    HÍREK: 85
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Hát, igen, könnyű a kisebbet internetes sütödébe irányítani!
    A dolog pika...

    Élménydús leírás. Gratula!
    Nézem néha a Sütimester c. produkciót, ...

    Nagyon köszönöm az építő jellegű kritikát. Többre értékelem, mint a valótlan dic...

    Tetszik a vers  -az illusztráció nem-, aztán kevés az éleslátás és a jóindulat-i...

    Amikor az ember náthás kínjában túl akar lenni a bevásárláson, és szembe ötlik v...

    A gránátalmát nem kifejezettem megfázásra ajánlják. Inkább az érrendszert védi. ...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:03:25

    Szentkereszti Andrea: Ha eljön a csend

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:04:26

    Szentkereszti Andrea: egy plátói szerelem margójára

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:37

    Csinger Éva: Szavak és virágok (előadja Földi Veronika és Szinay Balázs)

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 1
    • Helyezés: 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2018