Szerda, 2018-07-18, 03:13
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [55]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [201]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [7]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • ÚJ TEXTILEK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » 2013 » Június » 3 » Szulimán Eleonóra: Kutyaszorító
    22:46
    Szulimán Eleonóra: Kutyaszorító
     
     
     
    Sokáig féltem a kutyáktól. Képes voltam az utca túloldalára is átmenni, vagy az úttestre kiszaladni, ha egy ház kerítésénél elhaladtam, s belülről kutya ugatott rám. Egyszer régen, még gyerekkoromban megharapott egy. Erről a balesetről talán nem csak a kutya tehetett. Évekig bennem maradt a szörnyű élmény. Sok idő eltelt, mire feldolgoztam magamban. Ma már nincs bennem félelem.
     
    A nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem. Óvodás koromban ők is neveltek egy jó ideig. A legjobb berényi barátnőmet egy vidám, nyurga, hajlékony, tornászalkatú lányt, az óvodában ismertem meg. Nagyapám a nyitott színbe felszerelt nekünk egy hintát. Ő olyan mutatványokat adott elő, amit én sosem tudtam megtanulni. Sokszor percekig fejjel lefelé lógott elengedett kézzel, a lábait a két kötélre csavarva. Majd megfogta a kötelet, szaltózott egyet előre, egyet hátra, majd kezdte a pörgést újra. Gyakran csak egy kézzel tartotta magát, úgy forgott jobbra-balra. Próbálgattam én is, de hányszor, mindig sikertelenül. Utánozhatatlan volt ebben. Akrobata mutatványait nap, mint nap gyakorolta nagyapám hintáján. Beláttam, hogy nekem nem megy, így nem lettem vetélytársa, csak a közönsége maradtam. Nem csak ezért szerettem őt. Jól megértettük egymást. Az után az eset után is, ami lehet, hogy jobb lett volna, ha nem történik meg.
     
    Egy kellemes nyári délután igyekeztem barátnőm háza felé, amikor a kapujukhoz értem, már majdnem lenyomtam a kilincset, bemenni mégsem mertem. Furcsa zajt hallottam. Benéztem a deszkakerítés résein. Láttam, ahogy kutyájuk föl-le szaladgált az udvaron, s ez nekem egy cseppet sem tetszett. Egy bozontos, piszkosfehér színű kutyájuk volt. Nem emlékszem milyen fajta. Talán puli lehetett. Mindig láncon tartották, ha náluk játszottunk. Először arra gondoltam, hogy nincs otthon senki. Bekiabáltam.
     - Kati! - Kati!-kiáltottam. Nem jött semmi válasz.
     - Van itthon valaki? – kiáltottam újra.
    Ekkor meghallottam barátnőm hangját. A konyhából perdült ki. Olyan gyors volt, mint a villám.
     - Megyek már! Gyere be nyugodtan – kiáltotta vissza.
    - Kati, előbb kösd meg a kutyát! Félek tőle. – válaszoltam kicsit határozatlanul. Tartottam ettől a vicsorgós, négylábútól. Sokszor vicsorított rám, amikor kedvesen szóltam hozzá. Valami nem volt rendben ennél a jószágnál. Viselkedésével nem voltam kibékülve korábban sem.
    Kati még egyszer kiáltott:
    - Gyere be nyugodtan! Nem lesz semmi baj! Megfogom a kutyát.
    Inamba szállt a bátorságom. Féltem. Valami különös érzés fogott el. Most először történt meg, hogy nem bíztam az én nagyon határozott kis barátnőmben. Mintha megéreztem volna a bajt. Óvatosan nyitottam ki a kaput. Beléptem. Az én kis okos barátnőm mindkét kezében jókora zsíros kenyérrel állt a folyosón, a konyhaajtó előtt. Szerencsétlen kutyáját jobb lábával szorította a falhoz. Azonnal átvillant agyamon, hogy ebből baj lehet. Minden tagom jelezte, hogy ez egy esztelen helyzet. Tettem pár lépést előre. A kutya tehetetlenül állt és kegyetlenül ugatott. Nem tudta mire vélni ezt a kutyaszorító helyzetet. Láthatóan egyáltalán nem tetszett neki a dolog. Léptem még egyet, s kiáltottam egy jó nagyot:
     - Kati, ebből baj lesz!
    Alig hogy kimondtam, a kutya kiszabadult fogságából, s mint az őrült egyenesen felém rohant.
    - Segítség! – kiáltottam, s hátráltam a kapu irányába. Hiába, kimenekülni már nem tudtam. Akkor már Kati is nagyon megijedt. A kutya csak rohant felém. A következő pillanatban már ott ugrált, csaholt, vicsorított előttem. Felért a nyakamig. - Segítséééég! – kiáltottam megint.
    A kutya ettől új erőre kapott, még nagyobbakat ugrándozott. Látszott a viselkedésén, hogy ő állt velem szemben győzelemre. A következő pillanatban tövig bekapta a jobb kezem hüvelykujját. A csontomig harapott egy nagyot. Iszonyú fájdalom nyilallt belém. Talán még csócsált egyet, kettőt az ujjamon, majd elengedte. Én csak a csontom recsegését hallottam… szólni már nem tudtam.
    Kati eldobta a két zsíros kenyeret, s olyan gyorsasággal, mint egy gepárd, azonnal mellettem termett. Kétségbeesett pillantásokkal mérte fel a helyzetet. Addigra már az ujjam teljesen elzsibbadt.
    - Takarodj, te rohadt! – kiáltotta Kati, közben akkorát rúgott kutyájába, hogy szegény jószág vonyítva, nyüszítve rohant menedékbe. Egy szempillantás alatt eltűnt.
    Később tudtam meg, hogy egy napig nem is került elő. Az ujjamból egyre jobban folyt a vér. Nagyon megijedtünk.
     - Mit kapok én most Nagymamától? – csak erre tudtam gondolni.
     Kati gyorsan keresett egy nagy rongydarabot, s azzal átkötötte az ujjamat, majd az egész kézfejemet. Ekkor én már falfehér voltam.
    - Elkísérlek - mondta Kati megszeppenve. Két utcával laktak messzebb a nagyszüleim. Amint Nagymama meglátott, már tudta, hogy bajban vagyok. Kézen fogott, s azonnal vitt az orvoshoz. Egész úton szorította a bal kezemet, s közben rendületlenül mosta a fejemet.
     - Te kis Szaros! Gyakran így hívott.
     - Mindig csak a bajt csinálod! El ne ájulj nekem! Ne félj, kicsim, mindjárt odaérünk.
     Arra ma is tisztán emlékszem, ahogy siettünk végig a sikátoron. Nem foglalkoztunk a szembejövőkkel sem. Sose láttam még olyan gyorsan menni az én drága nagymamámat, mint akkor, azon a délutánon. Nehezére esett már a járás, kicsit túlsúlyos is volt, de amikor kis unokájáról volt szó félre tolt minden fáradtságot.
    Az orvosnál soron kívül bemehettünk. Emlékszem, egy idős orvos volt a rendelőben. Akkor kaptam életemben először tetanusz injekciót, az ujjamra meg egy akkora kötést, hogy napokig meg sem bírtam mozdítani a kezemet. A többire már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy cseppet sem féltem, nem fájt a tűszúrás sem. Annál inkább a kutyaharapás. Napokig sajgott a hüvelykujjam. Ma is látszik a kutya fogainak a nyoma. Emlékeztet erre a fájdalmas nyári délutánra.
     
    Kati barátnőm az esetből okulva, soha többé nem szorította falhoz bozontos négylábúját, főleg, olyankor, amikor zsíros kenyér volt a kezében. Nem is történhetett volna hasonló eset, hiszen szegény eb, ezután mindig láncon lógott. Nem volt módja többé harapdálni a gyerekek ujjait.
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 958 | Hozzáadta:: Nóri | Címkék (kulcsszavak): NOVELLA, kutyaszorító, epika | Helyezés: 4.0/1
    Összes hozzászólás: 2
    avatar
    0
    1
    Gratulálok a visszaemlékezésedhez és a megmenekülésedhez!

    Gyerekkori traumámat én is elég nehezen hevertem ki: szánkózás közben a hátamra pattant egy vérmes fekete kutya, és széttépte a nagykabátomat. Valamelyest meg is harapott deréktájon. A kezem szerencsére eldugtam a szán alá, de még így is évekig rettegtem álmomban.
    Felnőttkoromban is durván rám ijesztett egy hamis, sunyi német juhász. Gyalogoltam egy kis földes utcában, mivel letámasztottam a sarkon az autót, hogy ne sározzam össze, amikor gondolataimból váratlanul arra riadtam: karomnál fogva valaki/valami csendesen, de igen határozottan be akar cibálni egy kertbe. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam oldalt nézni, mert a fejem, már rálapult a kerítésre, és csak éreztem, hogy a kerítés résén át rángat valami brutális erejű, szuszogó fogas állat. Úgy öt perc huzavona után a kesztyűmmel és a kabát ujjával megelégedett, vagy talán kifulladt a csibészelő dög és elengedett.

    A saját kutyim viszont annyira figyelmes, még arra is vigyáz, nehogy hozzá érjen az ujjamhoz, amikor a szájába tolom a jutalomfalatot. Ő persze labrador... abból is a szelídebbje. smile
    avatar
    0
    2
    Köszönöm szépen.
    Nagyon régen történt velem a kutyás baleset, de egy életre megjegyeztem, hogy nincs megbízható eb. Persze a jól neveltek kivételek ez alól. A nővéreméknek is volt egy nagyon szerethető fekete német juhász kutyája, Kormi. Nagyon okos, szófogadó kutyus volt. Ritkán találkoztunk, de miután jól megszaglászott, mindig felismert. Nagyon szerettem, sajnos évekkel ezelőtt elpusztult már, nagyon öregen. Gratulálok figyelmes kutyidhoz! smile
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 67
    KOMMENTEK: 386
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 272
    HÍREK: 86
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Rapszövegnek tűnik a beküldésed. Nem használsz a  felszólításoknál felkiáltójele...

    Üdvözöllek Dávid!

    Átérezhető a versed koncepciója, ám mindenképpen ...

    Hát, igen, könnyű a kisebbet internetes sütödébe irányítani!
    A dolog pika...

    Élménydús leírás. Gratula!
    Nézem néha a Sütimester c. produkciót, ...

    Nagyon köszönöm az építő jellegű kritikát. Többre értékelem, mint a valótlan dic...

    Tetszik a vers  -az illusztráció nem-, aztán kevés az éleslátás és a jóindulat-i...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:03:25

    Szentkereszti Andrea: Ha eljön a csend

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:04:26

    Szentkereszti Andrea: egy plátói szerelem margójára

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:37

    Csinger Éva: Szavak és virágok (előadja Földi Veronika és Szinay Balázs)

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 1
    • Helyezés: 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2018