LÍRA - IRODALOM - Irodalom Online
Hétfő, 2017-03-27, 18:19
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [52]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [189]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [2]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [6]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ KATALÓGUS
  • FÉNYÁTERESZTŐ FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL MÉTERÁRU
  • Méteráru webáruház
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » LÍRA
    1 2 3 ... 18 19 »


    $IMAGE1$


    Tizenkét hónap röpke pillanat,

    mára kinőtted babaságodat,

    tekinteted érett kisgyermeké,

    mosolyod, könnycsepped édesé.
     

    Éjszakába nyúló ébrenlétek,

    fáradt hajnalok múlttá érnek.
     

    Létezésed napfényragyogás,

    gőgicsélésed tavaszi zsongás.

    Első lépéseid botladozva,

    észrevétlenül jöttek világra.
     

    Két kicsi kezed nyakamat átfonja,

    szívdobogásod szívemet ápolja.

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 536 | Hozzáadta:: Nóri | Dátum: 2017-02-16 | Hozzászólások (0)

    Gondolat

     

    Sose tiltsd meg eszednek a gondolatot.
    Ne feledd: menedéked, új sebet ápol.
    Benned erős, arctalan őrzi az álmod.
    Morzsa, ha jut neki részül, veled osztja.

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 536 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-02-03 | Hozzászólások (2)

     

    Besúgók megváltása
     

    Lám ma is világít még a Nap:
    Ontja milliárd lakosú csillagok erdejében
    pisla fényeit az üstökös.
    S mégis sok fenyegetéstől extrovertált,
    közönyökbe fordulóvá lettem én!

    Elszenvedtem s túléltem számtalan hitvány
    s gonoszkodó merényletet,
    amit csak szorgalmas ostor-kezek csak rám mérhettek
    – ez följogosít talán, hogy önvizsgálatom Sziszifuszi-keresztjét
    én cipelhessem egyedül, önmagam!

    Ha mások szólnak is fennhangon,
    s ítéletek ordas fogait villogtatja felettem az előítélet,
    s a megvehető bizalom;
    minek jártassam csonttá fagyott szám igéit,
    megfogható tanácsait?
    – Besúgok pillantásától sokszor mocsokba kényszerültem:
    fetrengtem hazugságok bűzös pöcéiben s voltak
    – mert tudatosan megszaporodtak
    kik eltap ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 537 | Hozzáadta:: tasevnorbert | Dátum: 2017-01-17 | Hozzászólások (1)

    Megteszem, mit soha még…
    Rég voltam pőre, felhőtlen boldog,
    kísért most szennyár, ráncokkal homlok.
    Fuldokló aszfalt, izzadság katlan,
    tipródok, lelkem páncélja pattan…
    Megteszem, mit soha még!
     
    Tipródok… Létem védburka lázong.
    Az voltam, dőre, sejtettem hányszor,
    két félből forraszt, átír az élet.
    Ámulva értem, és mindezt értem?
     
    Elhiszem, és nem elég…
    Ujjakról szállott, ártatlan, hagytam,
    kísértett újra, fáradhatatlan.
    ’Fél válik eggyé, színvesztek gondot,
    fontos, hogy váltam, lelkemre foltok.
    Elhiszem, és nem elég!  
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 535 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-01-14 | Hozzászólások (0)

    A félelem titkai
     
    Nem láthatjuk hisz láthatatlan, nem érinthetjük,
    hisz anyagtalan árnyék s testetlen csönd, mégis a lélek gyermekségét rémiszti,
    s kísérti mint borzongató lidérc vagy szellemkép!
    – Bizony, mi mindig félünk valamitől!
    Saját felebarátunk áruló tekintetében szenvedéssel kell,
    hogy csalódjunk, máskor saját magunk akaraterejéből
    hiányoljuk a rátartiságot s a talpraesettséget!

    S amikor majd mindenki elhagyni készül
    titkosan attól rettegünk: egyedül ne maradjunk!
    Törékeny lelkem belsejében – igen -,
    sokszor én is megérzem,
    hogy a létezés nyugtalan órái lüktetnek
    kellő nyugtalansággal a mélyülő szív-rengetegben,
    kétségbeesetten reszketek,
    ha szeretteim szívjósága egyszer
    majd végleg s örökre megsemmisül s elha ... Tovább »
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 535 | Hozzáadta:: tasevnorbert | Dátum: 2017-01-11 | Hozzászólások (0)

    A játszma

     

    Újév közeleg,
    a régi már zavartan imbolyog,
    kezében bábu – világos király,
    pityókásan, torz képpel felzokog:
    nyitásom anno fedje bölcs homály!

    Újév közeleg,
    a régit szabó hamisan hadar,
    hisz’ molyrágta posztóját rámérte –
    dicséri, milyen jól mutat, pazar –,
    hitvány tett, ámde neki megérte.

    Újév közeleg,
    szeme kegyetlen, ítélethozó,
    szájában szikár a szó, hallgatag,
    nem ígéri, lesz újra dáridó,
    nyomában csak keserűvíz fakad.

    Újév közeleg,
    másik sorscsapás, akármerről jön,
    nevében meddő, talmi csillogás –
    ő is csak elvesz, semmit sem köszön –,
    alkímikusként újabb Szent Tamás.

    Újév érkezett,
    fején a meleg szőrkalap – deres,
    ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 536 | Hozzáadta:: tokio | Dátum: 2017-01-01 | Hozzászólások (0)




    Mint lenge lepel lóg a lég,
    szellemfák közt hull a dér.

    Koldus alszik avarágyán,
    takarója sátorvászon,
    deres feje rongypárnáján –
    álma kővel bélelt bársony.

    Nincsen ajtó, nincsen kapu,
    háztetője a csillag-ég,
    talpán fonnyadt útilapu –
    szeme száraz könnyben ég.

    Rideg télben múló álom,
    illatozik fenyőága,
    rávirrad egy új karácsony,
    megcsillan jégpalotája.

    Fagyszemében messzeség,
    szenvedése messze rég,
    gyertyát gyújt a lelke még,
    könnyű fényű lángja – kék.

    Mint lenge lepel lóg a lég,
    szellemfák közt h ... Tovább »

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 535 | Hozzáadta:: tokio | Dátum: 2016-12-23 | Hozzászólások (0)

    Hajléktalan karácsonya

     

    Biztonságos meleg szoba
    pattogótűz hangulata,
    fenyőfaág, illatgyertya –
    boldogságunk hozadéka.

    Forró borok illata száll,
    az éjszaka mámort ígér,
    az ünnep már a kapuban áll,
    szemében száz csillagfüzér.

    Családtagok szava hevül,
    körbevesz, mint puha posztó,
    karácsonyfa körül terül,
    szentesténk – ajándékosztó.

    Kapualjban rongyos alak
    összeszedi semmi jussát,
    néhány kukát felborogat –
    emlegeti jó Jézusát.

    Pustoló hó hörgést takar,
    a csavargó padon görnyed,
    dermesztő szél arcába mar,
    fagyvigyora torz kísértet.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 536 | Hozzáadta:: tokio | Dátum: 2016-12-23 | Hozzászólások (0)

    Blues

     

    Miért, hogy mind, mi fontos, megmarad belül…
    Rongy panasz, ha mondod, papírhajó’ merül.
    A szó gigász hatalma mindhiába nyúz,
    szótalan maradtál, de vall a verkli blues.
     
    Sorsod nem te írod, hisz másnak áll a jog.
    Mért igádat húzod, s Piaf-ot hallgatod.
    A gondolatszabadság új utakra húz,
    másra vár a bánat, és dalban hál a blues.
     
    Hangodat kerested, remélted, lesz, ki ért.
    Ujjaid parázsán az élet nagy miért.
    Lelked rojtra marták, nehéz, ha nem vagy húsz,
    üvöltenél, de nem megy, helyette sír a blues.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 537 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2016-11-26 | Hozzászólások (2)

     

    Várakozás

     

    Fáradtság hullámzik bennem,
    kormányhoz feszül a testem.
    Széttépek Mennyet meg Poklot,
    nem hajlok, másnak születtem.
     
    Kardom vág vaktában, cérna
    a lelkem. Küzdöttem még ma,
    és holnap elvesztem, talán.
    Úgy vágyom, érjek a célba,
     
    léphessek százéves szennyen,
    ép ésszel kell végig mennem.
    Nem számít értetlen szféra,
    rongy élet tisztátlan cechje.
     
    Aprócska létemben lélek
    dédelget, csóvája fénynek.
    Vállamhoz sodródik Globus,
    rávésem: várok, remélek.

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 545 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2016-10-02 | Hozzászólások (2)

    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 60
    KOMMENTEK: 372
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 257
    HÍREK: 80
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 10
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Őszintén örülök, hogy a gondolataim benned így formát öltöttek! 
    Köszönöm...

    Rendkívül erős, remek ütemű, megszívlelésre méltó négysoros.  Gratulálok!

    Elég, ha egyszer beírod a címet a szerző neve, kettőspont után.
    Ez az old...

    Beképzeltség nélkül írom, örülnék, ha ez az én rímelvényem méltó lenne a zene ha...

    Remek szöveg. Felfedezhetné egy rátermett zeneszerző. 
    Az ember gerince fizikai és átvitt értelemben szerencsés esetben töretlen marad....

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK

    Szentkereszti Andrea: H...

    00:03:25
    1 0 0.0

    Szentkereszti Andrea: e...

    00:04:26
    2 0 0.0

    Csinger Éva: Szavak és ...

    00:03:37
    2 1 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2017