Csütörtök, 2017-08-24, 07:03
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [101]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [280]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [2]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [9]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Kép Valentinnek
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ KATALÓGUS
  • FÉNYÁTERESZTŐ FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU WEBÁRUHÁZ
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » LÍRA
    « 1 2 3 4 5 ... 27 28 »
    Mint vadászsólymok röpte honi hullahegyek fölött,
    Fáradtak hordozni nyomoruk büszkeségét,
    Palos de Moguer-ből valók, tengerutakon tapasztaltak, kapitányok,
    Indulnak részegen egy hősi és kegyetlen álom után ...

    Mennek ők birtokolni a mesés fémet,
    Melyet Cipango érlelt távoli bányáiban,
    És a passzátszél hajlítja érző árbócaikat,
    Titokzatos partjainál a Nyugati Világnak...

    Minden este, mindig remélve hősies másnapot,
    A Trópusok tengerének vibráló, izzó azúrja
    Varázsolja aranykáprázattá álmukat ...

    Ahol a fehér karavellák orra billeg le-fel,
    Nézik egy teljesen ismeretlen égbolt felkeltét,
    Emelkedő, új csillagokat az Óceán mélységeiből...
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-11 | Hozzászólások (0)

    Szélvihar és sós víz verekszik,
    Óriás, fehér hullámokat hozva a horizontról ...
    Tombol a délkeleti szél,
    Néha porló cseppek záporát szórja a kihalt utcák száraz porára...

    Mindennél fenségesebb a tenger beszéde,
    Egyetlen titkos mondatot ordít már hajnal óta :
    Az égiekkel társalog, üvölt...
    Valamiért fontos minden erőnek ez a nap,
    Talán ünnep van, istenek házasodnak a felfénylő egekben,
    Hol a felhők testébe néhol kijáratot váj a Nap.

    Szép ez a koraoktóber, minden évszak keveredik benne,
    Zefirosz és a Boreál kűzd az eljövendő hónapokért, az egyre rövidülő napokban...

    Ki tudja, mennyi mindent láthattam,
    És mennyi bánat ért, s mennyi szeretetet kaptam ?
    Agóniám oly gazdag lesz, hogy félek belegondolni...
    (Jobb lenne, ha valaki letakarná arcom, s egy villanás alatt vágná át torkomat...)

    2015. október 15.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 261 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-10 | Hozzászólások (0)

    Hallgatok, mióta lelkemet növöm.

    Szómon réveteg pihen az ősi nyelv

    kies világa; enyém az, őrizem.

    Tettre vár a gondolat, legyen közöm.

     

    Betűkön átsuhan szemem, küszködöm.

    Fáj a lomhaság, és hallgatag hitem,

    ezerszer szólanék, lenne még minek…

    Börtönöm bezár. bilincseit töröm,

     

    porba hull a rossz, ébredés az álom,

    sekély az ész, ha mélybe húz; bebáboz.

    Kevély világnak gondjai zsarolják

     

    szellemem, derűm igézem. Dallamok

    ölelnek át, általuk kapaszkodom,

    régi-új leszek, a lázadó pogány.

     

     

    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 262 | Hozzáadta:: egyszerűen | Dátum: 2017-07-09 | Hozzászólások (0)

    Szerda.
    Szelek, szürke, ritka felhők, hullámok,
    És a végtelen égbolt, -istenek lakhelye-, között lebeg fehér szikláival
    A tinta tenegeren Zakynthosz.

    Körötte a Ion-tenger síkja, Ikarosz vesztőhelye,
    És a dórok görbe hajóinak ösvényei, a kirajzott póliszok vándorútjai,
    Kik felhasították a vizeket Nyugat felé,
    Elvitték isteneiket, tiszteletük rituáléját, határáig a Mindenségnek...

    Csak Herkules oszlopai állították meg őket,
    Mert Ókeánoszról tudták, hogy határtalan.
    Azt is hallották, hogy a végső partokon az ember csak képzelődik,
    S gyanús szörnyek vélhetők a dühítő végtelenben...

    (2015. október 14.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 259 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-08 | Hozzászólások (0)

    Csak kiürült dogmái éltetik,
    nem a szenvedők valósága, vagy a végtelen számú, színes galaxisok.

    Föl tudjuk-e fogni tébolyító magányát..?

    Mondatok nélküli gondolatok viszik át az Időn, mely számára kifogyhatatlan :
    örök és kényszerű vesszőfutás saját ütései alatt.

    Nem tudom elképzelni milyen teomachiában győzte le az őskorok családos isteneit...

    Elképzelem őt,
    ahogy egy sötét sivatagban Rubik-kockával játszik.

    (Marin-Epagnier, 2017. július 6.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 262 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-06 | Hozzászólások (0)

    Nem tudhatom : csupán képzelem.
    Este van.
    A hotelszoba ágyán heverek.
    Érzem : testem együtt hül a tenger testével...

    A Holdat bőrzsákba varrták,
    És szorosan át is szíjazták.
    Fénye semmibe veszett.
    Az öböl fekete medrében nyugszik.

    Talán ismétlődik a Csoda
    És Hélios korongja hajnalban újra a horizont fölé gördül.

    (Tossa de Mar, 2017. június 22.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 261 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-07-04 | Hozzászólások (0)

    Téli anticiklon a Bajkáltól Portugáliáig kristály eget
    Varázsolt Európa és Ázsia fölé. Svájc is
    Tiszta és hideg, gyér hó fehérlik a hegyeken. Kegyelem
    És bűn, indulat vagy akarat értelmét vesztette, a gyilkosság,
    Háború szóba sem jöhet e ragyogó ég alatt. Minden rendezett.
    Elnézem a Shell kozmikus méretű, Sassetta-zöld tartályait, talán
    Milliárd horizonton át a Világegyetem végéig sorakoznak így,
    Belsejükben avval a bizonyos, egyetlen hógolyóval mely
    Használhatatlan, csupán lebegni képes a túlfűtött sötétben,
    Acél-biztonságban. És tudom, a férfi, az eladó is ezekre a
    Nevezetes golyókra gondolhatott, mikor remegő kézzel fölcsavarta
    A Hama napellenzőt az optikára (én a fehér kézen át ismét
    Láttam holtan született gyermekét, amint fáradtan az elmúlástól
    Fölmosolyog Istenre).
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 270 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-06-19 | Hozzászólások (0)

    A Holdból lejönnek emberek, de ők velencei üvegből vannak és csikorognak
    (aztán elcsúsznak és hideg szilánkokká törnek).
    A Holdba felmennek emberek, akik megmérik a holdbéli por mangánoxid tartalmát
    (majd sietve kaktuszokat ültetnek, melyek sajnos siralmasan lekókadnak)

    Ekkor materializálódik a Démon, kezében vasbottal
    és elkezd verekedni árnyékával, hogy végűl sírva fakadjon.

    De az Isten jó. Ezernyi nehézbombázót bérel hogy felrepüljön a Föld egébe
    és szőnyegbombázásba kezdjen speciális barna karamell cukrokkal,
    melyek kimossák az emberi tudatból, Hiroshimát, Drezdát, Gazat és a mandragórát,
    amelynek főzetével Brüsszel halálos orrcseppekkel mérgezi a fehér faj utolsó menedékét :

    Európát...

    Que Dieu soit avec vous !

    (2017. június 17.)
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 269 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-06-17 | Hozzászólások (0)

    Hatalmas hittel omlunk az éjbe,
    Hogy holnapra felépülünk és
    Ismét középpontja leszünk egy világnak,
    Mely személyenként más és máshogy vibrál,
    Ezer és ezer képe egy kőszobornak,
    A megszámlált esőcseppek tenyészetének ...

    Ha el akartok menni, menjetek,
    Tehetetlen vagyok, nem segíthetek,
    Minden jóslat -a szelídek is-, könyörtelenül megfojtanak ....
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 266 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-06-16 | Hozzászólások (0)

    Még anyám valósága is titok. Az árvaotthon,
    aztán a sajtüzlet -ahol kamaszként kellett dolgoznia-,
    Pest utána a durva vidék, a háború félelmei,
    apám halála azon a torz, utolsó otthoni tavaszon,
    apám halála, ahogy tükröződik lényén : furcsán,
    törötten homályos árny,
    mélységek nélküli folt,
    szörnyű, kisszerű kiterjedés.

    Nem írhatom le a külvilágot. Senkihez semmi közöm.
    Nem tudom mit mondok. Lehet arról a frontról beszélek,
    ahol Isten és a Titok pillanatról pillanatra,
    korokról korokra
    összeütközik,
    ahol ott vagyok, ahol
    mégsem vagyok.
    Kategória: LÍRA | Megtekintések száma: 269 | Hozzáadta:: gschleer | Dátum: 2017-06-14 | Hozzászólások (0)

    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 2
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 1
    gschleer

    PORTÁLTAGOK: 62
    KOMMENTEK: 386
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 49
    IRODALOM: 401
    HÍREK: 82
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 10
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    A Tossa de Mar utolsó sorában arra gondoltam, hogy minden elalvás reményt hordoz...

    Köszönöm szépen, hogy jó érzést tudtam kelteni és érti a nézőpont egészét. Barát...

    Köszönöm érdeklődésedet, a kérdésedre azt válaszolhatom, hogy -saját érzésem sze...

    Olvasgatom az írásaidat, tartalmában sok közel áll hozzám.
    Ennek az alkot...

    Örülök, hogy minden rendben és gond nélkül tudsz írásokat feltölteni.

    Eredeti, igaz és vállalható gondolatok.
    Gratulálok!

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK

    Szentkereszti Andrea: H...

    00:03:25
    1 0 0.0

    Szentkereszti Andrea: e...

    00:04:26
    2 0 0.0

    Csinger Éva: Szavak és ...

    00:03:37
    2 1 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2017