Vasárnap, 2018-12-09, 23:40
INTERAKTÍV IRODALMI PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [57]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [202]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [1]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [8]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Bory-vár
    Győri utcakép
    Csengettyűk - virágfotó
    Gyerekportré
    Moldova György
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL WEBÁRUHÁZ
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • ÚJ TEXTILEK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • ÁGYNEMŰ
  • LAKÁSTEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    GOOGLE + OLDALUNK
    CÍMLAP » 2015 » December » 10 » Vuts Józsefné - Kamaszlélek (részletek)
    09:37
    Vuts Józsefné - Kamaszlélek (részletek)
    KamaszokAkkor még fogalmam sem volt, hogy az egéritatás mennyire jót tesz a léleknek. Nem bőgtem én sokat, igyekeztem szűkösre fogni, mert irtó rondán néztem ki vörös szemekkel, és maszatos pofával.
     
    -Neked meg mi bajod? – szólt Lóci, ahogy kilépett Rikáéktól.
    -Semmi, csak tegnap estére apám megint tütüzött és balhés volt! – hazudtam, de azonnal meg is bántam.
     
    Peti fülig érő szájjal futott felénk. Beleharapdált a szája szélébe, míg az arcomat bámulta, majd húzni kezdett az orgonabokrok felé.
    -Figyelj, ha gondolod, mi is csinálhatjuk úgy…!
    -Elment az eszed?! Két évvel öregebb vagyok nálad, hogy gondolod az egészet!? Meg nem is vagy szerelmes belém!
    -Nem is kell az, hogy az ember átölelje a másikat! – méltatlankodott, és durcásan elfordult.
     
    Ahogy néztem ezt a fiúcskát, nem sok híja volt, hogy elnevettem magamat. Az jutott eszembe, hozni kéne néném sámliját, hogy elérje a számat.
    -Akkor? – pislogott vissza őzike szemekkel.
    -Akkor most megyünk és apás-anyást játszunk! – vágtam rá.
    -Az jóó! – örvendezett, és szaladt a csomó szakadt plédért, hogy a kiöregedett asztal alá vonszolja. – De akkor Lóci meg Rika lesz az apa meg az anya, mi meg a gyerekek?!
    -Ja! – mondtam kelletlenül, és betakartam a játszási tesómat az egyik használt takaróval.
     
    Magas szélű, kör alakú helyen húztuk meg magunkat egy mélyedésben a virágágyás kellős közepén. Teljes egyetértésben szorongtunk, és néztük az eget. Mi voltunk a tökéletes család. Peti néha felvinnyogott mellettem, úgy imitálta, hogy foglalkozni illenék már a kisebbel.  Rika-anyu rám is szólt, legyek jó testvér, és nyugtassam meg a kicsit, ne ő figyeljen már mindenre. Nahát, nekem sem kellett több! Dajkálásból úgy megráztam a „tesómat”, mint Krisztus a vargát, hogy elhallgasson végre. Peti felröhögött, és mint egy színházi súgó, halkan odaszólt: - Nehogy már rajtam töltsd ki a mérged, mert nem fogok nyalakodni veled!
     
    -Te, kis piszok, elhallgass, mert kirázlak a gatyádból! – sziszegtem vissza. Aztán összenéztünk, és majd szétpukkadtunk a nevetéstől.
    -    Lócii! Arcsi megébredt, és téged követel! – szólt ki nagynéném a bejárati ajtóból, majd odafordult anyámhoz.  – Nézd már Kató, ezek a gyerekek hol nem játszanak!
     
    Anyám kikukkantott az ablakon, és hímezett tovább. Sürgős volt a varrója, nem ért rá örökösen felállni, hogy láthassa, mit is csinálunk.
    Arcsi ébredés utáni kelt tészta pofázmánnyal dunnyogott valamit, hogy szomjas, meg hogy ő azonnal jönni akar hozzánk, és nem is kell pisilnie, meg nem is éhes. Hamar ott tanyázott a lábunk szárán. Jó sűrű cseppség volt, gyorsan továbblökdöstük, mert zsibbadt mindenünk a súlya alatt.
    -Lócii, na, én is hagy már odafeküdjek közétek! – nyafogta helytelen magyarsággal, de sosem javítottuk ki, mert ő még igazán kicsi volt.
    -Gyere, de ne ugorj rám, mert szétváglak!
     
    Arcsi úgy vágódott Rika és Lóci közé, mint egy nagyágyú. Lóci felszisszent, mert a fülét majd’ lesodorta a csapódás. Láttam Rikán, mennyire haragszik Arcsira, mégsem szólt. Lóci miatt sokat eltűrt ennek a kényesnek.
     
    -Arcsi – szóltam rá méregből – mit képzelsz te! Attól, hogy kicsi vagy, nem csinálhatsz akármit! Legközelebb olyan pofont adok, hogy leszáll a fejed!
     
    Az unokahúgom azonnal elrohant, hogy beáruljon. Hallottam, ahogyan szapul, néném meg büngyörög neki, hogy majd jól elver engem, amiért ilyet mondtam. Anyám csak csóválta a fejét, és rosszallóan megjegyezte, nem kéne ennyi mindent ráhagyni erre a gyerekre.
     
     
    ***
     
    Míg az unokahúgim durcáskodott, nyugtunk volt. A nagy bámulásban eszembe jutott, mi is lehet Füzessyékkel, akik Dénesék előtt laktak itt.
     
    -Lóci, eszedben vannak még Füzessyék? – törtem meg csendet. – Fú, te, mekkora szép volt a lányuk, a Kati, és ahogy az tudott zongorázni! – lelkesedtem.
    -Tényleg, milyen tök jó volt, míg itt laktak! Dóra néni, tudod, Gyula bá’ felesége, hogy ki volt kenve néha!?  Tiszta vörös volt a szája meg a körmei is. Meg szipkából szívta a cigarettát. Hú, mennyit énekelt az, és mekkorákat veszekedtek, mikor Gyula bácsi bekávézott!  Folyton lecédázta a feleségét. Szegény, másnap jött is nagymamámhoz, hogy jól kipanaszolja magát. Tudtad, hogy lengyel származású? Emlékszel, mennyi vendéget fogadtak örökké! – lendült bele Lóci.
    -Ezek pont olyan csóringerek voltak, mint mi! – minősítettem nyomban. Azt a sok felhajtást nem is tudom, miből fizették! Láttam, hogy Dóra néni piás szatyorral jött minden nap haza, mert megint vendégeket vártak. Szerintem Kaveczkyék pénzelték ezeket a tivornyákat, meg a Kati iskoláit is, mert azok gazdag lengyelek voltak! –
     
    Rika méregbe gurult. – Most akkor meséltek, vagy mi a szösz? Akár itt se lennénk! Gyere, Peti, mi itt feleslegesek vagyunk! – pattant fel, és magával ráncigálta az öccsét.
    Hallottam, ahogy dühében bevágja a lakásajtót, és azt is, ahogy Peti nekiesik.
     
    -Most mi bajod van? Azt gondolod, folyton körülötted forog a világ? Beképzelt kis majom vagy, tudd is meg! – záporoztak szájából az istennyilák. Nemsokára kidugta a fejét az ajtón, és egy mondattal lerendezte az egészet. – Már megint hülye, hiányzik neki apa! –
     
    Fél füllel hallottam róla, hogy Rika sokat veszekszik az anyukájával, aki szerint lánya kezelhetetlen, dacos, szemtelen, visszabeszélős, egyszóval: tiszta apja. Kezdtem érteni, miért van az, hogy az egyik percben nevet, a másikban meg itatja az egereket. Próbáltam puhatolózni tőle, miért viselkedik így, de csak fújt, mint a vadmacska. – Ez bolond! – gondoltam, de idővel rájöttem, szeretetéhes, akár csak én. Már nem voltam rá irigy, hogy Lóci odavan érte, inkább valamiféle jóvátételnek tartottam a nagybetűstől.
     
    Óra múltán nyílt a nagynéném ajtaja. Rika volt az, félmosollyal a száján. Ránéztünk, de nem szóltunk egy szót sem.
    -Peti küldött – szólalt meg - azt mondta, kérjek bocsánatot, amiért nem tudok viselkedni. Nem kérek bocsánatot, de, gyertek, csináltam nektek valamit!
     
    Rika tesója a konyhaasztallal birkózott, épp egy jókora kockás ruhával akarta betakarni.
    Vigyorogva lestük, hogy nagy igyekezetében még a nyelvét is kidugja. Nem állhattam, hogy oda ne szúrjak: - Úgy látom, nem álltál sokat az esőn, ezért maradtál ilyen földi tök! – Peti nekem esett, majd feldöntött, és két kézzel csépelt. – Nem elég, hogy ilyen gyagyás nővérem van, még te is kezded! – zrikált jókedvűen, és jókorát rántott a hajamon.
    Gyorsan asztalhoz ültünk, és Rika szörpös almadarabkákkal teli tálkájából pusztítottunk. Ez valamiféle engesztelő étek volt, hát mi aztán jól kis is engesztelődtünk tőle. Igaz, aznap délután sorra támadtuk meg a kinti mellékhelyiségeket, de az már kit érdekelt.
    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 1297 | Hozzáadta:: egyszerűen | Helyezés: 0.0/0
    Összes hozzászólás: 5
    avatar
    1
    1 fellegvary • 04:33, 2015-12-31
    Nekem tetszett
    avatar
    0
    2 jozsa • 12:21, 2015-12-31
    érdekes olvasmány volt, remélem kapunk még belőle

    avatar
    0
    3 fellegvary • 12:59, 2015-12-31
    Szia, Hát ez a videó igazán jó. B U U É K:
    avatar
    0
    4 jozsa • 13:31, 2015-12-31
    Boldog Újévet!
    avatar
    0
    5 egyszerűen • 14:33, 2016-01-01
    Nincs is jobb annál, ha tetszik, amit "művel" az ember, bárha tökéletlen, amit hoz.
    Köszönöm mindkettőtöknek!
    Kívánom, hogy ez az év további alkotókedvet hozzon számotokra!
    Jó egészséget kívánok mindehhez, hiszen, ha az van, minden van! smile
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 71
    KOMMENTEK: 391
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 36
    IRODALOM: 276
    HÍREK: 86
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 6

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK

    Nincs értelme nagy betűket használni, aki gyengén lát, az Ctrl + billentyűkombin...

    Nem szabad átállítani nagyobbra a betűket?



    Üdvözöllek Dénes!

    Kattints a szerkesztésre (ceruza jel az oldal job...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:01:54

    Czinege László: Karácsonyi szonett

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 2
    • Helyezés: 5.0
    00:04:46

    Czinege László: kéjpillanat

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:14

    Elszívás

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 3
    • Helyezés: 0.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2018