Szombat, 2018-02-24, 05:55
INTERAKTÍV PORTÁL
Irodalom Online logo
Főoldal | Regisztráció | Belépés Üdvözöllek Vendég | RSS
OLDAL KATEGÓRIÁK
EPIKA [148]
Pl: Anekdota Elbeszélés Életrajz Humoreszk Karcolat Kisregény Kistörténetek Levél Mese Napló Novella Önéletrajz Pamflet Paródia Regény Tárca Útleírás
LÍRA [342]
Pl: Ars poetica Dal Elégia Gúnydal Gyászdal Haiku Helyzetdal Képvers Óda Önmegszólító vers Panaszdal Prózavers Rapszódia Szabad vers
DRÁMA [2]
Pl: Abszurd dráma Bohózat Bosszúdráma Burleszk Commedia dell'arte Drámai költemény Egyfelvonásos Kabaré Komédia Közjáték Melodráma Mesejáték Mirákulum Misztériumjáték Monodráma Színjáték Történelmi dráma Tragédia Tragikomédia
ÁTMENETI MŰFAJOK [35]
Apokalipszis Ballada Chantefable Ekloga Életkép Episztola Haláltánc Hosszúvers Idill Panegirikusz Románc Románcos ballada Széphistória Tájköltészet Tanköltemény Testamentum Thriller
FRISS MAGAZIN
VÁLOGATÁSOK
FÓRUMTÉMÁK
  • Így nyír ki minket a munka (4)
  • Hawking: Nincsenek is fekete lyukak (1)
  • Melyek voltak a 2013-as év legjobb magyar könyvei? (0)
  • ÚJ KÉPEK
    Kép Valentinnek
    BANNERFORGATÓ
    LINKPARTNEREINK
  • LINKÉPÍTŐ
  • FÜGGÖNY
  • LAKÁSTEXTIL
  • MÉTERÁRU
  • VOILE FÜGGÖNYÖK
  • PATCHWORK
  • ÁGYTAKARÓ
  • ORGANZA FÜGGÖNY
  • ÚJ TEXTILEK
  • TEXTILPONT KISZÁLLÍTÁS
  • FÜGGÖNY MÉTERÁRU BUDAPEST
  • TEXTIL
  • KÖVESS BENNÜNKET!
    ALKALMAZÁSOK
    CÍMLAP » 2018 » Január » 20 » Vuts Józsefné - Nátha és grenadin
    00:31
    Vuts Józsefné - Nátha és grenadin

    Egy megfázás margójára szántam, aztán kiradíroztam, és most itt, hogy más is szórakozhasson a történteken.

    Állok a buszmegben, fél hét van, a járgány késik. Esett öt centis hó, és a sárgaság juszt se jön. Topogok, tartok tőle, nem éri el a háromnegyed hetes helyi járatot. Bejött…

    Megrázom magam, jön valamelyik kollegina, és egy-kettő kint leszek, tán pár percet, ha csúszok.

    Mindig tudtam, hogy két lábam van, most pláne, mert a hideg nem unja meg, hogy belém ne kössön. Váltogatva toporgok, hőt termelek. Mellettem egy szépkorú hölgy, szidja a nagybőgőst, sajnálja, hogy nem a későbbivel jött, az is megtenné.

    Rendíthetetlenül kívül állok a fedett várón, mit nekem a Kékes felőli hűs légjárás, edzett vagyok… egy darabig. A közvilágítást kikapcsolják, jobban látok. Vizslatom, hol a piros…

    Biztos eltévedtek a kolleginák, vagy buszra szálltak, csúszik, havazik, nem csoda.

    Muszáj zsebre tennem a kezem, hiába, hogy táska szára benne. Ujjaim sztrájkolni készülnek, nem hagyhatom. Szemem még most is az úton, mindhiába, de akkor sem adom fel!

    Kicsit beljebb húzódom, unom, hogy sapkát utánoz a szél, és a fejemre akar telepedni. Füleim kicsit égnek, és az egyik letörni készül. Megmasszírozom a másik, szabad kezemmel, mikor rájövök, mégsem szabad, csak elfelejtettem. Felkapom a táskám a földről. Körbenézek, senkit nem érdekel.

    Tekintetem, mint mázgába dermedt hangyáé, pedig a váró védelmét élvezem. Lábaim mindegy, hol vannak, nem érzem, már nem topogok. Hallgatom az egyre érkezőket. Vitatkoznak, melyik az, amelyik erre fordul, megáll. Egyik sem. Mosolyognék, már nem bírok, a hideg beleülne a számba.

    Fél órás késéssel megérkezik a régen áhított. Felhúzom a lépcsőkön magam, bedermedek a többi utas közé. Hering szindróma, csend, csak a busz motorja zúg. Kiérek, leszállok két utas közé préselve. Nem baj, egyszerűbb úgy. Mire beérek, vár az olajradiátor. Átölelném, nem merem. Ráülök, nem érzek semmit, pedig a nadrágom füstöl. Lányok csak néznek, helyettem írnak, míg beszélni és pötyögni tudok.

    Másnap is késik a busz, de a helyi járat is. Az orrom, mint az eresz, csöpög, nejlonzacskót neki, vigyorognak a lányok. Krákogok is, együtt jár az ereszcsöpögéssel.

    Éjjel fej alá spékeléssel szendergek. A reggel gyönyörű, orrom kétszerese a megszokottnak, zsebkendő halmok, amerre a szem ellát. Az enyém már semerre sem.

    Köhögnék, nem merek, inkább vizet iszom, és jöhet a mentolos cukorka.

    Ma pihenni akartam, nem jött össze. "Úrinő" vagyok, shoppingolni vágytam ebben a konzerválódott állapotban. Itthon nincs semmi, hát útnak indulok. Boltból, ami kell, zöldségestől kuriózum, gránátalma. Életemben nem ettem, most gyógyulni ildomos, és magam kényeztetni. Elmagyarázzák, vágjam fel, belül, mint piros ribizli, amit találok, azt egyem.

    Éhes vagyok, helyette teregetek, mosogatok, újabb adagot készítek.

    Végre étek. Babapiskóta gránátalmával.

    Felvágom, négyfelé, héja le, enném. Keserű, de nem számít. Nem így kéne, kiszedem a ribizliket belőle. Csorog, pereg, számban egy sem. Kibelezem, nézem, mi lesz ebből. Elvásolja a fogam, nem érzem, milyen ízű. Nem baj, ilyet se ettem… nem is fogok.

    Az élet szép, az orrom még nem, és jól vagyok… azt hiszem.

    Kategória: EPIKA | Megtekintések száma: 398 | Hozzáadta:: egyszerűen | Helyezés: 5.0/1
    Összes hozzászólás: 2
    avatar
    0
    1
    A gránátalmát nem kifejezettem megfázásra ajánlják. Inkább az érrendszert védi.
    Én szakértő gránátalma evő vagyok, már partedli nélkül is neki merek fogni. Legegyszerűbb persze ezt is kapszulában szedni. smile
    A shopingolással is vigyázni kell. Nekem a torkom szokott megfájulni a koszos, bacikkal teli szűrőkön befújt levegőtől.
    Remekül láttatod a kegyetlen téli viszonyokat. Ilyenkor azért megborzongok, és visszaemlékezem a régi buszozós időkre, amikor még bírtam a kalandokat.
    Kitartás,  már settenkedik a tavasz.
    avatar
    0
    2
    Amikor az ember náthás kínjában túl akar lenni a bevásárláson, és szembe ötlik valami, amit még nem evett, semmi másra nem vágyik, csak kicsi önkényeztetésre.
    Nem ám azon vacillál az árva, mire is ajánlják ezt a finomságot, inkább, hogy végre megízlelje a nem túl olcsó őalmaságát. 
    A radai rossebnek hiányzott a bevásárlás, de ahogy mondani szokták, magad uram... smile

    Buszozni jó is, de van hátránya is kétségtelenül. Néha olyan édesdeden el bírok aludni, hogy volt rá példa, túlutaztam a helyen, ahol lakom. Arra eszeledtem, hogy kanyarodik a beste lelke a településen túl, hát nem ellenkeztem. Leszálltam a szomszédos faluban, aztán kis várakozás után már otthon is voltam. 
    Cseppet nem bánnám, ha a tavasz köszöngetne már messziről, de most jócskán tanyát vert a havas-jeges zimankó. Legyen hát, ennek van itt az ideje, én meg juszt is kilábalok ebből a kórbonyodalomból!

    Köszönöm szépen a sok csillagot, a dicséretet! smile
    avatar
    KERESÉS
    STATISZTIKA
    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0


    PORTÁLTAGOK: 66
    KOMMENTEK: 388
    FÓRUM: 3/8
    FOTÓK: 49
    IRODALOM: 537
    HÍREK: 84
    LETÖLTÉSEK: 3
    MAGAZIN: 13
    VÁLOGATÁSOK: 13
    VIDEÓK: 12

    Születésnapok:

    FRISS KOMMENTEK
    Amikor az ember náthás kínjában túl akar lenni a bevásárláson, és szembe ötlik v...

    A gránátalmát nem kifejezettem megfázásra ajánlják. Inkább az érrendszert védi. ...

    Igen, lesz, ha nem is teljesen egymáshoz kapcsolódó folyamodványként, de erről a...

    Folytatás is lesz? 
    Gratulálok egyébként, csak nem tudtam már hozzáírni h...

    Pontosan így van, ahogy jelzed, és hogy ebből mennyi helyzetfonák kerekedett már...

    Bizony-bizony, a dolgok legtöbbször bonyolultak, ha netán mégsem azok, vannak sz...

    ÜZENŐFAL
    VIDEÓK
    00:03:25

    Szentkereszti Andrea: Ha eljön a csend

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:04:26

    Szentkereszti Andrea: egy plátói szerelem margójára

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 0
    • Helyezés: 0.0
    00:03:37

    Csinger Éva: Szavak és virágok (előadja Földi Veronika és Szinay Balázs)

    • Látogatottság:
    • Összes hozzászólás: 1
    • Helyezés: 5.0
    HANGOSVERSEK
    [2013-06-18][Hangosversek]
    Becsülj akkor... (4)
    [2013-09-21][Hangosversek]
    Őszi éj Pesten (1)
    [2014-08-27][Hangosversek]
    Mintha kézenfekvő lenne (1)
    ARCHÍVUM
    CÍMKEFELHŐ

    Copyright Irodalom Online © 2018