Minden olvasnivaló (147)

Sorrend
KRITIKUS
2010 juniusi valogatas
10843567092?profile=original


Fénycsepp gördül apró ablakomon,
csúszik a derengés könnyű takarója,
a hajnal palettája virágzó színkeverék.

A semmi ingája méri az időt,
versemben hozzád kapaszkodik a szó,
távoli város falai rejtenek,
s a kalász-sárga délután oltárán
arcom arcodon hullámzó tó.

Csak ragyogásod kísér,
mit magamba zártam.

Olvass tovább…
Megtekintések: 3
Hozzászólások 0
KRITIKUS

László István: Még itt vagyok...

2010 majusi valogatas
10843567460?profile=original

...ti álszent
kerítésmagányra
ítélt tegnapok
- még itt vagyok -
gyönyörűséges fájdalom
cirógatja bágyadt
testem atomjaira
szakadó szimfóniáját...

...retinámba égtek
a beígért hajnalok
csikorgó fogam
remegő kezem
nem vádol már:
nem kapaszkodik
elérhetetlen mind
mi egykor katarzist
idézett bennem...

...magammal békülök
rendületlen csodálattal
s előttem születnek újjá
kortizonfüggő
dacos álmaim...

...háromszor ígértem
(mindent) s annál is többe
Olvass tovább…
Megtekintések: 6
Hozzászólások 0

Czinege László: Téridő-óceán

Téridő óceán

 

Izzadt nyár volt – fáradt.
Remegő emlékként idézem fel szádat –
szóbuborékaid iszapból szállt hangok,
nem fogta fel elmém, a tavon visszhangzott.

Mikor elpattantak a fátyolos szógömbök,
csak néztem ajkad ívét, mint dacosan felgyöngylött.
Ócska horgonyláncként csikorgott az idő,
s e rozsdás pillanatban megszorult a tüdő.

Most balga ősz van – álmos.
Szemed kísértete a tó felett szálldos,
felizzik – elhamvad, mint régmúlt éjszakán
a szikrázva ránk hulló téridő-óceán.

 

Olvass tovább…

Kajuk Gyula: Ballagó folyó

10843567055?profile=original



Csend gomolyog ködként a víz felett
cserfes száját befogja a hullám,
nagy ritkán elhaló csobbanás hallik;
csöndből gyúrt pamacsok serege hull rám.
Vagy tán csak a fekete nyárfa az,
a ködben nyújtózó androgűn kamasz,
ki vattába csomagolt magcsomókat
ágáról tétován tovaereszt?
A tövistől gyötört fejét félrehajtó Krisztus
nem bólint; némán áll az útmenti kereszt.
Választ én senkitől, rég nem kapok…
hallgat a part, a víz, én is hallgatok.

Bakancsok cuppognak a partmenti sárban
lemondó legyintés

Olvass tovább…

Kajuk Gyula: Utoljára szottyós


10882588895?profile=RESIZE_400xAkkorra már nagyon rosszul volt. Az orvosok be se akartak engedni hozzá, mondván, hogy nem szabad kifárasztani. De ő valahogy meglátott a haldoklókat elkerítő paraván függönyének résén át, és csontra sorvadt keze intésében még maradt annyi erő, hogy megvétózza az egészségügyi személyzet személytelen jóakaratát.
Rám mosolygott, már ha mosolynak lehet nevezni azt, mikor valaki nagy erőfeszítéssel széthúzza pengevékony ajkát. Ám szeme élt, jobban, mint valaha.

– Jó, hogy itt vagy. Gondoltam rád

Olvass tovább…

10843563460?profile=original


tűnődésemből felrezzenek
mert falon át harsognak vad zenék
alattunk a földszint három bében
dzsesszt hallgat épp az új nemzedék
kornétok recsegnek és pisztonok
a részeg ritmus füstként imbolyog
néha elaltat, oly ravaszul monoton
mikor nem szól a B-tenor szaxofon
aztán rázendít újból a kórus
ami csak kifér a rézcsövön
dübörög, omlik, összedől minden
jaj, nem marad itt már kő kövön
aztán mégis csak összeáll valami
ami immár homogén szövet
felfénylik két fekete arc
két pokolból jött követ…
vokálj

Olvass tovább…
SZERKESZTŐ
2010 aprilisi valogatas




(sci-fi novella)

A parkban halkan verte az eső az ősfák leveleit, ám szinte alig jutott Tom ruhájára, aki fülében az MP3-as lejátszó dugóival lendületesen kocogott a kanyargós ösvényen. Egy Green Day szám ment éppen, a Boulevard of Broken Dreams. Elgondolkozott az elmúlt hetek eseményein. Sorsának, sorsuknak hirtelen változásán. Csak futott a zene ütemére, és közben el sem jutott tudatáig - amikor kiért a fák fedése alól -, hogy jócskán eláztatta az eső. A következő
Olvass tovább…
Megtekintések: 2
Hozzászólások 0
SZERKESZTŐ
2010 aprilisi valogatas

10843562664?profile=original


Kékbe borult égbolt,
Sok színes virág,
Megolvadt hótömeg,
Ébredő világ,
Tavasz, te tavasz,
Hadd köszöntselek.

Megígért megváltó,
Megtörtént csoda,
Megújult élet,
Lelkek udvara,
Tavasz, te tavasz,
Hadd köszöntselek.

Csobogó patak,
Összefont áradat,
Zöldellő mezők,
Hullámzó tavak,
Tavasz , te tavasz,
Hadd köszöntselek.

Megfogant élet,
Báránya a világnak,
Feláldoznak téged,
Mert tavaszt imádnak,
Tavasz, te tavasz,
Hadd köszöntselek.

Hitehagyott ember,
A Napba réved,
Olvass tovább…
Megtekintések: 0
Hozzászólások 0
SZERKESZTŐ
2010 aprilisi valogatas
10843562085?profile=original


Ma láttam egy tanyát összedőlni, csak varjak keringtek
körötte hangos károgással, azt lesték, találnak-e még
valami ehetőt, mit kicsíphetnek a romok közül, nem
tartozva senkinek tettükről őszinte számadással, mintha
csontvázak omlanának szét, melyekből elfogyott az
összetartó őserő, olyan az egész világ, mint egy mindent
elfedő rablók által feltúrt temető, nincsenek már olyan
tudó tanúk, akik segítenék az életet őszinte vallomással,
a látóhatáron már nem látok semmit,
Olvass tovább…
Megtekintések: 0
Hozzászólások 0
SZERKESZTŐ

Gál János: Gyöngyök

2010 aprilisi valogatas

 


Hűvös csendben, illő bájjal
játszó fényben lengedező
gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.

Ázik-fázik ember, állat
sártengerré vált a mező,
de gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső.

Csalhat kedves, bánthat balsors
Csábítgathat bús temető
ha gyöngyöket fűzött fák ágára
könnyeiből a tavaszi eső...


Olvass tovább…
Megtekintések: 2
Hozzászólások 0

Témák címkék szerint

Havi archívum