Próza (3)

Kajuk Gyula: Utoljára szottyós


10882588895?profile=RESIZE_400xAkkorra már nagyon rosszul volt. Az orvosok be se akartak engedni hozzá, mondván, hogy nem szabad kifárasztani. De ő valahogy meglátott a haldoklókat elkerítő paraván függönyének résén át, és csontra sorvadt keze intésében még maradt annyi erő, hogy megvétózza az egészségügyi személyzet személytelen jóakaratát.
Rám mosolygott, már ha mosolynak lehet nevezni azt, mikor valaki nagy erőfeszítéssel széthúzza pengevékony ajkát. Ám szeme élt, jobban, mint valaha.

– Jó, hogy itt vagy. Gondoltam rád

Olvass tovább…

Kajuk Gyula: Az utolsó futam

10843567486?profile=RESIZE_400x- Vannak ugyan, akikben kételyeket támasztott az, hogy a két hónapja még a sziveszteri ügetőverseny nagy esélyesének kikiáltott Meggyvermut nagy csalódást okozott az előkészítő versenyen elért szerény eredményével, és most inkább a kitűnő formát mutató Mandulát, a rádi ménes üdvöskéjét favorizálják, más szakértők szerint viszont még korántsem kell az előző évben még „Az Év Ügetőlova” címet kivívó sötétpej kanca sanszait eltemetni… - kongott a szinte üres kórteremben a turf újság cikkét kissé uno

Olvass tovább…

Molnár Péter: Csak szavak

10886980685?profile=RESIZE_400x
Nem megyek sehová.
Ülök, bámulok magam elé, lábam keresztbe vetve, már zsibbad.
A füst, a hagyományoknak megfelelően mellközépig ér, bár most pipa, nem cigaretta.
Ha kihűl majd, ugyanolyan bűzös lesz ez is.
Szellőzetni kellene, de nincs kedvem ahhoz sem, hogy felálljak.
Nézem a furcsa, kékes arabeszkeket, ahogy lebegnek a levegőben, megremegve a mécsesek fényében.
Válaszokat keresek, napok óta. Válaszokat, miértekre.
Miért vagyok kedvetlen, miért érzem szürkének, nyomasztónak a napokat és éjjele

Olvass tovább…
RSS
Írjon nekem e-mailt, ha új elemek vannak ebben a kategóriában –

Témák címkék szerint

Havi archívum