Vers (7)

Czinege László: Téridő-óceán

Téridő óceán

 

Izzadt nyár volt – fáradt.
Remegő emlékként idézem fel szádat –
szóbuborékaid iszapból szállt hangok,
nem fogta fel elmém, a tavon visszhangzott.

Mikor elpattantak a fátyolos szógömbök,
csak néztem ajkad ívét, mint dacosan felgyöngylött.
Ócska horgonyláncként csikorgott az idő,
s e rozsdás pillanatban megszorult a tüdő.

Most balga ősz van – álmos.
Szemed kísértete a tó felett szálldos,
felizzik – elhamvad, mint régmúlt éjszakán
a szikrázva ránk hulló téridő-óceán.

 

Olvass tovább…

Kajuk Gyula: Ballagó folyó

10843567055?profile=original



Csend gomolyog ködként a víz felett
cserfes száját befogja a hullám,
nagy ritkán elhaló csobbanás hallik;
csöndből gyúrt pamacsok serege hull rám.
Vagy tán csak a fekete nyárfa az,
a ködben nyújtózó androgűn kamasz,
ki vattába csomagolt magcsomókat
ágáról tétován tovaereszt?
A tövistől gyötört fejét félrehajtó Krisztus
nem bólint; némán áll az útmenti kereszt.
Választ én senkitől, rég nem kapok…
hallgat a part, a víz, én is hallgatok.

Bakancsok cuppognak a partmenti sárban
lemondó legyintés

Olvass tovább…

10843563460?profile=original


tűnődésemből felrezzenek
mert falon át harsognak vad zenék
alattunk a földszint három bében
dzsesszt hallgat épp az új nemzedék
kornétok recsegnek és pisztonok
a részeg ritmus füstként imbolyog
néha elaltat, oly ravaszul monoton
mikor nem szól a B-tenor szaxofon
aztán rázendít újból a kórus
ami csak kifér a rézcsövön
dübörög, omlik, összedől minden
jaj, nem marad itt már kő kövön
aztán mégis csak összeáll valami
ami immár homogén szövet
felfénylik két fekete arc
két pokolból jött követ…
vokálj

Olvass tovább…

Kajuk Gyula: Bérelt szerelem

10843567490?profile=original



a lemezen lesercegett a blues
róla közben lekerült a szoknya
tudtam, szíve csak a pénzemhez húz,
legyen neve Líz, vagy akár Szonja ;
látszott, a szakmáját már szívből unja...
szeme körüljárt, mint óvatos hiúz

a pénz ki volt készítve az asztalon
ő Szűz Mária képét nézte a falon...
párás szemét elfutotta a könny
de aztán úrrá lett arcán a közöny
és mindegy volt ki vagyok, kié a kéz
csak legyek ha lehet mihamarabb kész...

nem volt az egészben semmi személyes
a végén a kicsikart kéj is oly sek

Olvass tovább…
ALAPÍTÓ

Bartalovics Zoltán: Utolsó pillantás

10895060074?profile=RESIZE_400x

(Pécs, keleti városrész)

Tudod, ha már itt vagy, nézz szét:
a Mecsek patkója lángol.
Hajnalát terítve kérték
aranykincsüket a nyárból

gőz'lő, száradó virágok.
Az utak csak itt kezdődnek
s amerre, ha csorbán járok,
hazatalált röghöz köt le

egy újvilágú zarándok.
Keletebb a városi fény
igaz, kolduló halált hoz
az éhező, sosincs-remény,

mégis szerelmeket vonszol
nyirkos oltárai elé.
Csak ki érti tudja, kosztol
terhes por fúj város felé.

Biz' temet'len földre léptem
d
Olvass tovább…
Megtekintések: 4
Hozzászólások 0

Kajuk Gyula: Várakozás

Metróállomás peron


az eső már elállt,
óvatos fény csillan
a nedves köveken
olvasást mímelve
ülök a padon
s a magányos peronon
várom, hogy megjöjjön
a megkésett szerelem

hogy ideér egyáltalán
ma, holnap, holnapután?
sajnos azt nem tudhatom
ez most a legfőbb bajom

a legfőbb bajom nekem
- magamban dúdolgatom -
sajog a hátam, fáj a fenekem
ezen az ócska padon

csalókán csillog a fényreflex
zörren újságlap, zacskós keksz
- utolját válogatom -
ezen a kemény padon

összehúzom magam
és a kabá

Olvass tovább…
RSS
Írjon nekem e-mailt, ha új elemek vannak ebben a kategóriában –

Témák címkék szerint

Havi archívum