Irónia (15)
Ebben az országban, ahol élek, minden van! És mindenből sok! És minden eladó! Hát nem csodálatos, nem lenyűgöző? Minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!
Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki
sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.
vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.
vár a pincér, portás, taxis,
köszön
Nem is akartam én sosem versenyezni
- Pedig már egysejtű koromban is kellett -
Azóta sem tudom: több millió mellett
Valóban én győztem, vagy csak hagytak nyerni...
Maradok csörgősipkás ripacs
Dacolva világ tékozlásával
A ketté
Megszületett Shakespeare Stratford on Avon-ben,
olvasom egy könyvben, mit tartok a kezemben.
Nem ismertük egymást – szerette őt Avon –
nem is jött el Pestre, így aztán egy napon
ott hervadt el teste.
Gyertek, szavak, gyertek csak ide!
Hátha kisül egy sovány versike,
hogy legyen, ami lelkem megtöltse,
bár csituljon kissé éhes görcse.
Mert pénz ma sincs. Ma is az kapja,
kinek van bátyja, anyja, apja,
bisznisze, rangja, káeftéje,
bácsikája és nénikéje.
É
Száraz a szó, porzik: Már öt óra talán?
Útra hullt emberek sietnek szaporán.
Nyitott ablakokból krákogó köhögés
fröccsenve fakad ki, mint megérett kelés.
Beindul a reggel, motorja fúj – dohog,
álmos megállóba, hetes buszként csorog.
Felszállnak t
Hangyányi emberek, kijelölt csapáson
vonulnak munkába, arcukon rémálom.
Elmúlt a hétvége, tisztulnak a fejek,
kezdődik újra az erőltetett menet.
Hajléktalan ágyaz, elrakja vánkosát,
a bokor alá rejti kartonvárosát -
balettozva tipeg, testét féreg
lehet néha fordítva működik az evolúció?
valószínű. régen biztos az állatok is tudtak beszélni,
csak beleuntak, mint manapság az emberek.
a házasságokban gyakorolni kell a testbeszédet,
úgy sokkal kevesebb lesz a meddő veszekedés,
s eleve olyan kis
málló évek, oszló tetem -
csonka torzó lett életem...
művégtagja: lábam s kezem.
ledugózott képzeletem
balmenetes gondolata,
életvivő szűk csőlíra
lerakódott gáziszapja.
valaki ás, rozsda roppan,
múlt-kavicson csákány koppan.
csiklandó fény gödör
A balga ember mind balog,
hisz rossz lónyomon andalog.
Néha elad, mit ingyért vesz,
más érdemeset ritkán tesz.
Ha beordít, hogy drótozok
vagy lyukas edényt foltozok, –
nehogy szóba álljál vele,
vigye csak a fészkes fene!
Arcán sebhely, torz horpad
Néha zúg a harci nesz -
őrület mit Marci tesz!
Látszatra bár vérprofi, -
pofija nem angyali.
Tiszta ideg, tiszta gáz,
vele hasgörcs paroláz.
Keze remeg - nincset ad -
markában egy kődarab,
szájában egy tört tojás -
habzó nyála híg folyás.
Szeme nem
Citerahúrjait pengeti lazán,
patinás porondon a jövő muzsikál.
Körötte artisták, bábok és bohócok,
háttérben megbúvó mérges martalócok.
<>--------------<>
Kezdődik a műsor, - tapsol minden néző -
a porondmester hangja régmúltat idéző:
Kardnyelők, tű
mikor lóvá téve, lovaggá ütöttek,
bejártam a vidék számos kolhozát.
dagadt erszényemben aranyak fürödtek,
ismertem a környék minden ivóját,
úri bordélyokat*, és a legtöbb pocsolyát.
…
szédelgésemben meg-megállok néha,
amikor feszíti hordómat a kész