Anno

Harmatba botló hajnali vállak,
türkizbe forduló reggeli kék,
messzibe nyúló halk akarattal
sóhajok küldenek túlféli fényt.

Barnuló fákon zizzenő lombok,
sárba, ha mártják a rongyos esőt,
görbülő hangon a sárgarigó
átfuvolázik a bús temetőn.

Megkopott már a napszínű lárma,
falra vetítve az ágak alatt,
homlokom szürke boltozatára
kúszott fel éjjel egy vén gondolat.