Irodalom

Nakonxipánban ma hullt a hó,

úgy hiszem, megfagyott a szívem,

a kezem a szememnek rajzoló

megakadt egy végtelen íven,

már nem vonzanak titkos színek,

még a sötétkék csendje zavar,

társaim mindnyájan szelídek,

most sétálunk, ropog az avar.

Csak a sz

Tágra nyílt szemekkel lapozta az évkönyvet. A legcsodálatosabb ajándék volt, mit eddig kapott. Tátott szájjal bámulta a napok, bolygók, csillagködök, galaxisok fényképeivel gazdagon illusztrált lapokat.

Csodálta a képeken ábrázolt végtelen határtalan

​Még apró legényke voltam, mikor egy nap az iskolából hazafelé nyargalva Venyige Jóska bácsinak ütköztem a sarkon.

– Hová, hová ilyen sietősen, öcskös?
– Sok a tanulnivalóm, igyekszem haza, hogy mielőbb túl legyek rajta.
– A lecke megvár, komám, d

Ha színjelessel végzed a harmadik osztályt, jövő nyáron megkapod a rég áhított biciklit – ígérte apám a szeptemberi tanévkezdéskor. Ennél hatásosabb varázsigét akkor se találhatott volna ki, ha magánál Dandaló mesternél sajátította volna el a kuruzsl

Azt mondja az egyik haverom (az, amelyik csak akkor nem hazudik, amikor alszik és ezért töretlen a politikai pályafutása), hogy az idei szilvesztert Braziliában töltötték. Eredetileg csak ide a közelbe, Ausztriába akartak menni, de amikor kiderült, h

A tengerentúlra szakadt gyermekkori pajtásom újságolta a minap, hogy országuk elnöke a legmagasabb állami kitüntetést adományozta tavaly ősszel a nagyváradi születésű Sarkadi Boldizsár orvosprofesszornak. A gyógyításban elért sikereiért, valamint a

Ezt a kis szösszenet Szilágyi Anikó segítségével született meg.

           Szeretem. Még mindig. A vonat zakatol. Hazafelé robog, át a pusztaságon, az otthonom felé, amelyben soha nem laktunk együtt, vissza Apához, aki csendben vár. Szerelmi fészk

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."*

Csak a hiányt tudom versembe ölelni,
magamba rejteni becéző szavakkal,
szívem szegletébe örökre bezárni,

ben testembe zárva rám pályázik, köz
vetlensége feszélyez, lépten-nyomon pro
vokál, kitérhetne előlem, de kezdettől
fogva tudja, hogy utána kérdezni fogok,
szövegeim számára is csak válasz
kísérletek, akár gesztusaim, még nincs
itt az idő, hogy érv

„Az erkölcse egy porszívóé, lelke egy tikettautomatáé, alakja pompás, arca gyönyörű, gonosz….”

Ernest Hemingway- Szigetek az áramlatban

Kitapogatja az órát a kezén és lenyomja a gombot. Ahogy a csipogó hang megszűnik, ráeszmél, hogy mi is van. Reggel

Lusta forró nyár volt,

A folyó partjától,

Két lépésnyire álltam,

Néztem, mi folydogál,

Lenn a mederben, az árban,

A megnyilvánuló világban.

A történet ott folyt előttem,

S én magamtól

Megkülönböztettem,

Amit láttam, ami lent úszott

Örvénylett hibátlan,

Az idő t

A fiú jómódú családból származott. Birtokaik voltak, nagy gazdaságot vittek, apja tisztséget viselt a városban, anyagiakban sem szűkölködtek. Szülei jó neveltetésben részesítették, igazi úrifiúvá vált. Egyke volt, a család szeme-fénye-közepe. Emelle

Sehol se vagy. Sehol sem talállak. Sehol sem lelek rád. Útra kelek hát, hogy megkeresselek. Hosszú és fáradságos lesz az út, minden megtett lépés, minden érted gondolt gondolat, minden leírt és kiejtett szó, minden hősies és elvetemült tett. Bejárom

Reggel

Kora hajnal kél.

Asztalomon, mint mindig

Kávé, papíros.

Szeptember

Diólevél hull

Kis kerti asztalomra.

Nyárvéget jelez.

Őszi reggel

Harmatcsepp csillog

Egy pókhálón kertemben,

hát, kikerülöm.

Október

Köd ül a kerten.

Bokrai közt a múlt nyár

emléke bolyon