Irodalom

Egy magzat tűnődései

Tűnődés. Történt velem valami! Különleges, újszerű, minden eddigitől eltérő, minden eddigi észlelésemtől különböző édes finomság. Nem mintha a korábbiakban bármiféle panaszom lehetett volna, de a mai élményem egyenesen felemelő

Minden van! Mindenből sok! És minden eladó! S minden értem történik! Értem, a kisemberért! Végre!

Eladó az egész világ, és ebben a világban én, ÉN, É.N. előléptem!!! Én a kis senki főszereplő lettem. Ezt látná a nagyanyám! Kihúzom magam, egyenes deré

Három tudással delelsz. Belátva őket
elérheted eged határait, hogy majd
visszatérj szárnyasulni. Akkor birtokként
egyszersmind mindenek birtokosa leszel.

Az eggyel együtt újrateremtődsz, betölt
a sugárzás, hogy kifelé is termőre
fordulj. Megtalálta

Szívemben szúrt sebbel

Érkeztem,

Ördög tudja, vagy tán

Az Isten jobban, hogy valóban

vétkeztem-e.

Talán csak rosszkor,

rossz helyre tett le

az időgép,

amiben átmenetileg-

benne felejtettek.

Égett a szemem, s

A lelkem még jobban,

Mikor felébredtem,

járni sem tudt

Olyan reggel volt, mint a többi. Undorral nyomta le a vekker gombját, és – becsapva magát - még szundizott egy kicsit.
A tegnapról maradt kávé keserű íze keltette fel igazán. Pont, mint az élet, … az életem…- gondolta beletörődve Magányos Ákos.
Ne

Hasztalan bíbelődsz dedukciókkal.
Mi módon préselhetnél vissza három
tubusba akár csak eggyel több színt is?
Konstruált sosem lesz elég eleven.
Fényűzés kímélni érzékeid — ha
ritkábban siklanál át részleteken,
tudnád, hogy előre jelzik az irányt,

Leibniz nyomán

Valamit látok a semmin
innen,valami elindul
a felszín peremére lépve.
Valami felnyitja szemem,
s formát önt a létezők összessége.

Ragaszkodom a tévedéshez,
ujjaim közül kicsúszik a
harmónia. Gyilkol a képzelet.
Lopott almába törik fogam,
értelme

Portálunk szerkesztőjeként 2011. 08. 28-a óta találkozhatunk  Sági Erzsébet nevével. Erzsi, vagy ahogy sokan becézik "Tuszka" tavaly áprilisban csatlakozott hozzánk, azóta követhetjük nyomon a 4 Dimenzió Online oldalain  is emberközpontú írásait, a

Dó pontosan tudta, hogy mi vár rá és társaira.
Ha kiképzésük csúcspontja, a kilövés nem következik be, akkor sorsuk a biztos pusztulás és feledés lesz.
Ha bekerül a szerencsések közé, és még időben kilövik? Akkor sem biztos, hogy az út végén az annyir

   Grafika: Gabler Csaba

Te is tudod, én is.

 Olyan természetes, oly magától értetődő, hogy soha senki egyetlen pillanatig sem kérdőjelezi meg a tényt, hogy rajta múlik az élet. Mindenki tisztában van vele egészen apró korától, hogy testünk motorja

                          Apró örömeink, nagy boldogságaink

Mostanában alig fordul elő, hogy kisütne a nap, pedig attól rögtön boldognak érzi magát az ember. Hát, ma nem lesz sok örömünk! Ma éppen sötét, esőre hajló, nyirkos idő vesz körül bennünke

Manapság a gépjárművek kötelező felelősség biztosításának útvesztőiben is legalább annyira el lehet tévedni, akárcsak egy pókhálós, sötét labirintusban. Szerződéskötéskor nemcsak az életkor, a nem, a lakhely és a vezetési gyakorlat lényeges, hanem

Egy kisvárosban éltem, Kiskőrösön. Annak is a szélén, szemben a Kurta Kocsmával. Az ablak előtt, a radiátorra támaszkodva figyeltem az Odakintet: a kiüresedett utcákat, a fagyott földet, a parkoló kocsik deres szélvédőjét. Azt kellett volna gondolnom

Áthallások/Lét előtti vívódások/

Ha azt kérdeznék tőlem, hogy érzem magam most, nem tudom, mit válaszolhatnék. Hogy lehet az, aki nincs? Hiszen nem is vagyok! Nem is létezem! Test nélküli érzések, és gondolatok egyvelege a létem. Ezen belül főleg ke

Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáról hulló

falevélért…

Kopár kertben

varjú károg,

elege van

már a mából.

Szél tépázza,

eső veri,

mérges gazda

elkergeti…

Panasz szava

messze száll:

- Kár a nyárért,

napsütéses

hosszú őszért,

fáró

a hazányi rezervátumot. helyben
megépítenék (lenne rá uniós
forrás apadó kasszából is bőven)
rodostót, az intranzigens véneknek
turint, érzékeny lelkületűeknek
all inclusive döblint, és igény szerint
kufsteinben is otthon – még pontosabban:
itthon

Valaki kidobta,
nincs párja, otthona,
testét körbenőtte
plüss kárpitú moha,

fűzője kibomlott,
vászna kettéhasadt,
korhadó farönkön
örökre ott maradt,

azt hitte, mit megélt
mind elvesztett idő,
nem lesz belőle más
csak zöldmohás cipő,

s elérkezett a nap,