Irodalom

Fej: Gombold helyére

azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek
az is megteszi, hogy empátia helyett
nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd
már le a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.

Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.
Színt vall

Azt mondja az egyik haverom - az, amelyiken már hatéves korában mutatkoztak az öregkori elbutulás jelei, és akit a helyi kocsmából is kiutáltak, mert négy-öt feles után, erőszakosan a kocsmáros fülébe bömbölt valami ismeretlen „dalt”, az meg kínjában

Inkognitóban jársz. Szembefordított
tükrök között lépkedsz, míg káprázattá
sokszorozódsz. Mikrouniverzumok
tömegébe veszel, bár építeni

szeretnéd a magadét. Szilánkjaid
összeszedni az egyetlen esélybe
kapaszkodsz. Oldasz és oldódsz, hogy
végül lén

Évezredes a ballada,

Hogyan élt isten fia.

Népe, kinek szívét adta,

Gyávaságból megtagadta.

Ott ért véget, a szép kertben,

Hol összegyűltek tizenketten,

Este vacsorára, ünneplésre,  

Áldozatra, beszélgetésre.

Íme, piros bor az én vérem.

Íme, a kenyér az én

A haverom, aki két házzal odébb lakik, és akit az anyósa is ver rendszeresen (sajnos mindig a fejét üti), azzal dicsekedett tegnap, hogy az Ő háza udvarán olyan hőség van, amitől a macskájuk most úgy néz ki, mint az aszalt szilva.

Mondom neki: Az, se

Lassan ballagunk felfelé. Lesett a hó az éjjel, nem jár a 22-es, lépkedünk csak porhóban, semmi nyom még, jól esik, ahogy az halkan ropog lépteink alatt. Gimnáziumba járok épp, borért megyünk nagyapámmal, közel a Karácsony. Derült idő van a tetőn, a

(Közbevetés: Jaja! Magam szabom az időm, nem vagyok beteg, áááá, egyáltalán nem, de mostanába’ nem túl jól alakulnak a dolgaim. Sietek hát, gyorsan mesélni sokat. „Gyorsan, sokat”.)

„Megérdemli hát, hogy őróla is írjak…” (Szöveg: Bereményi, zene: Cseh

Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.
Addig kerested, míg az ellenállásnál
már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón
fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.

Miféle durva renonsz az: megkerülve
a valót, rejtezkedésbe menekülni
Legalább tudtad v