Tágra nyílt szemekkel lapozta az évkönyvet. A legcsodálatosabb ajándék volt, mit eddig kapott. Tátott szájjal bámulta a napok, bolygók, csillagködök, galaxisok fényképeivel gazdagon illusztrált lapokat.
Csodálta a képeken ábrázolt végtelen határtalan
A szem fáradtan csukódott be. Még látta a zöldre festett falakat, az infúzió palackját. Hallotta egy rohanó nővér ijedt kiáltását.
- Gyorsan! A hatosban a betegnek megállt a szíve.
Már hidegen hagyta. Először minden olyan volt, mint amiket mondtak, mes
Látom a képzeletbeli kórót elgurulni előttem. Ide csak a legbátrabbak merészkednek. Arcomon borosta, nyakamban dögcédula, kezemen anyu keze, nyugtatgat.
- Te következel, sápadt arcú! - szól hozzám Nagy Fehér Köpeny.
Bemegyek hozzá, felültet, a valla
Székely zászlót visz a tömeg,
összefog most ifjú s öreg.
Dicséret a bátor népnek,
a bérceken tüzek égnek.
Tüzek égnek és hirdetik,
a szabadságot Ők „kérhetik”.
Kérhetik, mert otthon vannak,
fiai a magyar honnak.
Tatár, török – meg valahány,
csak az tűri, ak
Az Észak-Dunántúli kisváros legeredetibb egyénisége volt Krapajcsek a mindenes. Pár hónapja került oda, mégis úgy hozzáidomult,hozzátartozott a településhez, mint a főtéren levő lovas szobor, a tömjén trágyaszag, mely a városka határába húzódó disznó
Korán kezdtem a kocsmázást. Tízéves se voltam, de már napi rendszerességgel betértem egyik vagy másik ivóba. Nem mintha rabja lettem volna a sörnek, bornak vagy a pálinkának. Még a szagukat se szerettem. Az én kocsmába járásomnak a málnaszörp volt az
Eltűnődöm azon, szükség van-e arra,
Mai ember fülét, régi hang zavarja,
Letűnt birodalmak, bukott királyságok,
Otromba törvények, őrült kiváltságok,
Vajh érdekel bárkit, hogy a múlt ködéből,
Kiragadott képek szólnak ijesztő mesékből?
Hát én csak lerovom
A vásár bolondja
Recseg- ropog megint a múltnak az emléke,
Mint egy öreg komód, sarkos eresztéke,
Sok-sok idő nyomja, kemény súlyos évek,
Szokás szerint megint, bolondost idézek,
Tekerem most újra, az idő kerekét,
Nyitom egy kódexnek hatalmas fedelét,
Ám
Videóról szól a nóta,
szédül a nép, ámul.
Kapkodja a tekintetét
jó neki, ha kábul.
Tv előtt ücsörgünk és
várjuk már a „buktát”.
Ki az álnok megrendelő,
kik tömik a bukszát?
De válasz nincs még,
hát izgulunk is rajta.
Ki az, aki bedől ennek,
és van-e annyi marh
„Csíksomlyó az átlag kolostorok felett áll. Kegyeletre gerjeszt, vonzó hatást gyakorol, benső indításra kelt puszta létében is. Százezrekre gyakorol élő benyomást ösztönösen érzett erejével is. Mérhetetlen egyedi és kizárólagos közös értékeket
Régi karácsonyi emlékeim között időnként felsejlik egy furcsa öregember, egy favágó arca, akit mindenki csak Szőrösfülűként ismert Nagyváradon.
Aprócska legény voltam, tán abban az esztendőben kerültem iskolába, amikor Szenteste, a templomból hazafel
Az éjszaka árnyai mindent beborítottak. A sötétség fekete árnyékként borult a világra. A kíváncsi telihold érdeklődve lesett be az egyik ház ablakán. A férfi az oldalára fordult és átölelte az asszonyt aki mellette feküdt csendben, nyitott szemekkel.
A tengerentúlra szakadt gyermekkori pajtásom újságolta a minap, hogy országuk elnöke a legmagasabb állami kitüntetést adományozta tavaly ősszel a nagyváradi születésű Sarkadi Boldizsár orvosprofesszornak. A gyógyításban elért sikereiért, valamint a
„Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe belépünk, érzelmekre tanít minket, melyeket nem érzénk soha.” (Jókai Mór)
Székelyföld talán legszebb részén, az Olt bal partján, ősi balladák vidékén utazunk. Ezen a csodál
Tusnádfürdőn vagyunk. Először sáros úton megyünk felfelé, útépítő gépek, markolók zaja mellett haladunk el, majd megállunk az éppen most épülő hegyi út előtt. Kicsit távolabb tőlünk, egy magas lépcsőfeljáró mögött a Tulipán (Laleaua) étterem hatalmas
A napokban ünnepségre hívtak az egyik helyi iskolába. Korábban is jártam már ott, ám ezúttal valamilyen furcsa, felemelő érzés kerített hatalmába. Mintha saját iskolám folyosóin lépdeltem volna.
Nekem sosem adatott meg osztálytalálkozóra mennem. Mive
Meg kell mondjam, bruhaha,
Nem jön rám a ruha(ha).
Koplalnom kell, azannyát,
Kerülni a lazannyát.
Pacalmentes napok jönnek,
Nekimegyek most a böjtnek.
Isten veled, sertéscsülök,
Tenélküled meghülyülök.
Lecsóról is le kell mondjak,
Hogy néhány tán
Néhány nappal nagykorúvá válásom előtt váratlanul eltanácsoltak a líceumból, mivel néhányszor hangosan ásítani merészeltem alkotmánytanórán. Az önérzetében mélységesen megsértett, apró termetű tanárnő gazembernek, a haza és a dolgozó nép ellenségén
Tart a cirkusz a porondon,
bűvész mondja: Abrakadabra(k)!
Lóvá teszi a balga nyulat,
az meg hiszi, marad majd az abrak.
A kötéltáncos imbolyog,
balra billen, utána meg jobbra.
Fent maradni, ez a lényeg,
s nem volna jó leesni a porba.
Az idomár is o
