Csillagfény olvad, só a sebben. Magára
hagyatva a kemény, botrányhős, nagyhangú
legény. Lakolni kész, megérdemelten.
Olvasnivaló (5)
Sorrend
Megérkeztem. Álmomban sem reméltem, hogy egyszer eljutok Koltóra. Előttem a Teleki kastély zsalugáteres ablakai kitárva. Körülöttem utastársaim ugyanolyan meghatódott, ámuló tekintettel nézik az őszi napfényben fürdő kastélyt, ahogy é
elrabolt földön
meglopott történelem
mossa kezeit
mellettem fekvő
legyilkolt bennszülöttek
már nem remélnek
csillagra lépve
antikvár indiánszar
lüktet a fényben
kelmepalánták
tetszelegnek feljebb a
kirakatrésen
elvesztettél egy
kukoricamérge
A magamfajta öreg jampinak, aki a „zenei” fesztiválok fékezhetetlen rajongója, a zamárdi Sound különös kikapcsolódást jelent.
Ilyenkor ellepik a környéket a legváltozatosabb kultúrából érkező és a legkülönbözőbb családi, anyagi háttérrel rendelkező
Végsőt hördülő színek szarvasbőgető
őszben. Veszélyt kémlelő vad, menekvőn, még-
is üldözőben. Remegő inú bokrok,
léptektől riadó gallyak. Szoknyád lebben
az égen. Szél jön. A küzdők összecsapnak.
Kürtszó közvetlen közelről, zaklatott
ebek csaholá
