Irodalom

     Nem szűnik a varázs

     nem múlnak az álmok, szelíd
     határsértők, szememből szemedre
     áthajolnak napvilágnál inni
     csillagok fényét, tüzet gyújtani
     pázsitodon, majd kioltva meg-
     rabolni rejtekeidet, nem fogyó
     rejtel

„Az erkölcse egy porszívóé, lelke egy tikettautomatáé, alakja pompás, arca gyönyörű, gonosz….”

Ernest Hemingway- Szigetek az áramlatban

Kitapogatja az órát a kezén és lenyomja a gombot. Ahogy a csipogó hang megszűnik, ráeszmél, hogy mi is van. Reggel

         Büszke bizonyosság. Minden
         szavad. Értik. Így hát nem marad
         semmi rejtve. Most már. Innen
         csak előre. Bár a part szakad.

         Szavak nélkül hidat. Nem kell
         több. Ami mégis, régen adott.
         Csa

Azt mondja az egyik haverom (az, amelyiknek olyan büdös a munka, hogy a havat is csak parfümös zsebkendőt az orra előtt tartva képes ellapátolni a háza bejárati ajtójánál, egyméteres körzetben), hogy örömmel értesült a legújabb, a köztudatba bedobott

Ha színjelessel végzed a harmadik osztályt, jövő nyáron megkapod a rég áhított biciklit – ígérte apám a szeptemberi tanévkezdéskor. Ennél hatásosabb varázsigét akkor se találhatott volna ki, ha magánál Dandaló mesternél sajátította volna el a kuruzsl

Kis előszó.

A cél nem mindig az, hogy elgondolkoztassunk embereket ellentmondásokról, hanem a nevetés a mosoly, melynek mostanság olyan ritkán vagyunk részesei.

Ebben a kérdésben bizony sokszor szeretem az abszurdumokat a poénok kiforgatását. Semmi sem

Azt mondja az egyik haverom (az, amelyik csak akkor nem hazudik, amikor alszik és ezért töretlen a politikai pályafutása), hogy az idei szilvesztert Braziliában töltötték. Eredetileg csak ide a közelbe, Ausztriába akartak menni, de amikor kiderült, h

     Eső szemel. Ködben a táj.
     Fákon gubbasztó madarak.
     Ünneptemető: csúcsra jár.
     Elsápadsz. Nem volna szabad.

     A köd azért majd felszakad.
     Jól teszi, aki most kivár.
     Napfényben szikrázó havat
     Hoz kárpótlásul febru